Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Harald Prickler: Egy úrbéri konfliktus a kőszegi uradalomban a 16. században

HARALD PRICKLER EGY ÚRBÉRI KONFLIKTUS A KŐSZEGI URADALOMBAN A 16. SZÁZADBAN Mindenki által nagyrabecsült jubilánsunk, Bariska István több, mélyreható tanulmányban foglalkozott a kőszegi uradalomhoz tartozó Locsmánd mezőváros azon 16. századi törekvésével, amellyel pallosjogot kívánt szerezni, és mely törekvés végül is kudarcba fulladt.

1 Locsmánd mezővárosa, illetve Kőszeg városa és a kőszegi uradalom között kialakult viszály egyik döntő momentumaként Bariska István a kőszegi uradalom sajátos jogállását emelte ki. A kőszegi uradalom 1445-ben a Habsburgok fennhatósága alá került, amikor is a későbbi III. Frigyes császár - kegyeltje, a magyar trón várományosa, az utószülött László nevében - elfoglalta az uradalmat, és az az 1491-ben megkötött pozsonyi béke értelmében továbbra is a Habsburgok kezén maradt.

2 A későbbiekben az osztrák központi szervek által igazgatott kőszegi uradalom speciális jogállása sajátos helyzet kialakulásához vezetett. Míg az osztrák hatóságok intézkedéseiket egy osztrák orientáltságú fejlődés előmozdításának érdekében hozták meg, az uradalom zálogbirtokosai többnyire magyar mágnások voltak. Ez a felállás nem egyszer súrlódást eredményezett, sőt a 16. században hosszan elnyúló nézeteltéréshez vezetett a zálogtulajdonosok és a jobbágyok között. Jelen tanulmányunk tárgyát ezen úrbéri konfliktus ismertetése képezi. A vita a négy magyarlakta település, azaz Nagygencs (ma: Gencsapáti), Nagypöse (ma: Gyöngyösfalu), Ludad (ma: Gyöngyösfalu) és Doroszló (ma: Kőszegdoroszló) körül alakult ki.

3 A konfliktus 1543/44 táján robbant ki, miután Jurisics Miklós - a város hős védője, aki 1532-ben Szulejmán szultán török seregének hatalmas túlerejével Bariska István: Locsmánd 16. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére. In: Házi Jenő emlékkönyv. Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteletére. Szerk. Dominkovits Péter, Turbuly Éva. Sopron, 1993. 201-224. p.; Vő.: Zur Frage der Rechtsgeschichte von Lutzmannsburg im 15/16. Jahrhundert. In: Beiträge zur Landeskunde des burgenländisch-westungariseben Raumes. Festschrift für Harald Prickler zum 60. Geburtstag. Eisenstadt, 1994. 23-37. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 13.) A Magyarország által Ausztriának elzálogosított uradalmak témaköréhez lásd: Ernst, August: Zur Frage der von Ungarn an Osterreich verpfändeten Herrschaften. Linz, 1957. 388-412. p. (Mitteilungen des Oberösterreichischen Landesarchivs; 5.); Vő.: Die verpfändeten Herrschaften Westungarns unter österreichischer Verwaltung. Wien, 1963. 11-26. p. (Veröffentlichungen des Verbands österreichischer Geschieht^vereine; 15.); Graf, Hans: Die Westungarischen Grenzgebiete von der Mitte des 15. bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts. Dissertation. Wien, 1926. 1-95. lev. Figyelemreméltó, hogy a Nagygencs mellett fekvő magyar község, Asszonyfa (ma: Vasasszonyfa) nem vett részt az uradalom ellen indított keresetben. 81