Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Nevén Budák: Városi kultúra Északnyugat-Horvátországban a 16. században?

rolni, mely tényt lakosságuk különösen alacsony száma is igazol: többségüknek kevesebb, mint 300 lakója volt, és csak néhányuké érte el az 500-at. Csupán Várasd és Zágráb lakossága haladta meg az 1000-et ill. a 2000-et a 16. század folyamán.

3 Ezen okok miatt megállapítható, hogy csak e két város társadalmi és gazdasági struktúrája minősíthető városinak, és hogy emiatt Északnyugat-Horvátországban városi kultúra e két város falain belül jött létre. Emellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy csak e két város volt része a nyugati városhálózat perifériájának, ám fejlődésük - már ami a lakosság, a kereskedelem és a gazdasági termelés nagyságát illeti - nem volt összemérhető a közép-európai központtal. De ebben az időben nem rendelkeztek a kelet-európai (bizánci, török) városi kultúra és fejlődés ismérveivel.

6 A városi kultúra fogalma korántsem olyan egyértelmű, mint az első pillantásra tűnik. A városi kultúra és a városon belüli kultúra világos megkülönböztetése szükséges ahhoz, hogy a kultúra polgári jellegét meghatározzuk.

7 Nem minden, a városban keletkezett kultúrkincs városi jellegű. Példaként Pavao von Ivanic említhető, aki kanonok, a királyi kancellária jegyzője és a varasdi plébániatemplom Pál oltárának rektora volt. Pavao összegyűjtötte és kommentárokkal látta el Vitéz János, esztergomi érsek leveleit, melyet a török háborúk időszakában nagyszerű cselekedetnek minősíthetünk.

8 De műve az egyházi és udvari humanista kultúra része volt, és nem a városi kultúráé, jóllehet élete szorosan kapcsolódott Zágrábhoz és Varasdhoz, valamint Ivanic mezővároshoz. Művének az akkori városi kultúra köréből történő kizárása három okra vezethető vissza. Először is az általa készített kommentárok Vitéz János művéhez készültek, amely az udvari humanista kultúra része volt. Másodszor Pavao egy alá-fölérendeltségi viszonyrendszer

9 tájaként, az egyházhoz, és nem a polgársághoz tartozott. Harmadsorban pedig műve magán a városon belüli kultúra „terméke"-! között is kivételszámba ment, és emiatt nem volt rá jellemző a városi ill. polgári világszemlélet. Krivosic, Sstjepan: Zagreb in njegovo stanovnistvo od najstarih vremena do sredine XIX. stoljeda. Zagreb, 1981. (továbbiakban: Krivosic, 1981.) 53-55., 63. p.; Budák, 1994. 168. p. Néhány leegyszerűsítés és téves állítás ellenére, az átmenet - amely az ország városait a nyugati országokhoz kapcsolta - Horvátországban a Habsburg uralom alatt ment végbe. Lásd: Groihausen, KlausDedev: Südosteuropa - Städtewesen und nationale Emanzipation. In: Die mittelalterliche Städtebildung in südöstlichen Europa. Hrsg. Heinz Stoob. Köln-Wien, 1977. 1-12. p. A forrásadottságot nem adnak lehetőséget, hogy a kultúra fogalmát szélesen értelmezzük. A mindennapi kultúrát ezért többé-kevésbé figyelmen kívül kellett hagynunk, és a tanulmányban a kultúrán a magasan fejlett kultúrát értjük. Kirchberg, S. Volker: Kultur und Stadtgesellschaft. Wiesbaden, 1992. (továbbiakban: Kirchberg, 1992.) 13. p. Bogisic, Rafu: Humanizam u sjevernoj Hrvatskoj. In: Radovi Zavoda za znanstveni rad JAZU. Knj. 2. Varazdin, 1988. 417-418. p. E fogalom Sprandeltöl származik: Sprandel, Rolf: Gesellschaft und Literatur im Mittelalter. Paderborn, 1982. (továbbiakban: Sprandel, 1982.) 13. p. 72