Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Roland Widder: Ha a nemzetállamot már magunk mögött tudnánk, és a határ csak emlékezet lenne. A folyamatos érvelés kísérlete

mozgékony tőkét, és olyan struktúrákat hoznak létre, amelyek határok nélkül - nemkormányzati szervezetek gyanánt éppúgy, mint nemzetek feletti egyezmények formájában - keresik a döntés és a befolyás lehetőségeit. Sok eddigi struktúra vélhetőleg funkciókról fog lemondani. Másokat újabb feladatokkal fognak megerősíteni, hogy funkcióváltásukat végrehajthassák. A tartománygyűlések évek óta az államra vonatkozó reformok vitáinak kereszttűzében állnak, azonban azok regionális együttműködési struktúrák, amelyek függetlenül, illetőleg az eddig szigorú határvonalak elhanyagolásával működtek, az új politikai környezetben támogatott és kedvezményezett formák lesznek. Nem annyira a klasszikusan kikényszerítő (nemzetközi) jog, sokkal inkább a szerződések egyeztetett „lágy jog" de facto formája az alapja a határon átnyúló cselekvésnek. Ennek és eme ünnepi kötet jubileumi alkalmának megfelelően, az a tudományos-kulturális együttműködés is vizsgázik, amely évtizedek óta alapja a burgenlandi és a nyugat-magyarországi partnerintézmények közötti jószomszédi együttműködésnek. A formálisan törvényesített struktúrákon kívül és a kölcsönös bizalmatlanság egykor meghatározó mikéntjével szemben, példának okáért az 1950-es évektől a két, „nyugati és keleti rendszer" legkeményebb politikai szembenállása idején együttműködés vette kezdetét, majd az szélesedet és intézményesült. Anélkül, hogy a határon átnyúló együttműködés személyes és később kvázi írásos formájának sokaságába közelebbről belemennénk - az 1969 óta folyamatosan működő Mogesdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpóziont ebben az összefüggésben ideális intézményként kell említenünk -, az megállapítható, hogy - közülük néhány - és ez a burgenlandi-magyar érintkezési területen ma nemzetközileg önmagától értetődő az együttműködés előfutárainak és sikeres kísérleteinek minősíthető! VII. Lélektantörténeti szempontból nézve a határokat, az állami határtorlaszok persze egészen másként működnek. Számos történetileg érvelő kutató számára egyáltalán nem olyan könnyű, hogy ezt a magától értetődő tényt elfogadja. Ez az, ami miatt ebben a határról szóló feljegyzésben, ebben a határon átnyúló ünnepi kötetben a szomszédságból jövő végső érvelésre röviden rámutattunk. A vasfüggöny súlya is nyomokat hagyott maga mögött, alakította a teret, meghatározta a zártságot, - egy bizonyos időtartamra - elkülönítettséget kölcsönzött, tehát a lelki életet - éppen a határ mentén történt oly sok tragikus sors alapján is - strukturálta és tökélyre vitte a kommunikációs bőség ideiglenes és paradox formáit. Jelenleg az egyik oldalon a határ nélküliség bizonyításában, a másik oldalon pedig a határok az egyidejűleg költséges, nehéz újjáépítésében - és újonnan történő felmérésében - múlják felül önmagukat. Vélhetőleg ez az ellenmondásosság elkísér minket! Mind a határokról alkotott képeink, mind pedig a határokat érintő terveink erősen különböznek: mi minden lenne besorolható a „határ" fogalom alá, mi minden értendő a határ mindenekelőtt fogalmi alkotóerején, lett légyen szó „sokrétűségről" 564