Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

KUBINYI ANDRÁS RENDELKEZTEK-E ORSZÁGRENDISÉGGEL A MAGYAR KIRÁLYI SZABAD VÁROSOK A KÖZÉPKORBAN?

1 Bariska István több művében foglalkozott a nyugat-magyarországi városokkal, főként Kőszeggel, de Kismartonnal is, amelyek a 17. század közepén visszakerülve Magyarországhoz az ország rendjei közé kerültek.

2 Kérdéses azonban az, hogy a közvetlenül királyi alávetettség alá tartozó városok mióta rendelkeznek ezzel a kiváltsággal. Látszólag a válasz egyszerű, a tudományos közmegegyezés a 15. század közepétől számítja királyi városaink országrendiségét. Csak néhány példát említve: nagy jogtörténészeink, Holub József,

3 Eckhart Ferenc,

4 Bónis György

5 ezt elismerték, még ha utaltak is arra, hogy a városoknak nem volt lényeges szerepük az országgyűléseken, amit a jelek szerint nem is igényeltek Mályusz Elemér pedig azt mutatta be, hogy a 15. század közepi interregnum idején milyen módon jött ez létre. Arra is utalt azonban, hogy a városok, ill. országgyűlési követeik nem nagyon kívántak beleszólni az ország dolgába.

6 Engem ez a probléma több mint négy évtizede izgat. Egy 1963-ban megjelent tanulmányomben továbbvittem a már korábbi szakirodalom által is tárgyalt, a városok rendi fejlődés iránti érdektelenségének bizonyítását. Nem ismerték fel az összefogásban Azért használom a királyi szabad város kifejezést, mert szabad királyi városnak szűkebb értelemben csak a tárnoki városok számítottak. A személyilöki, a királyi bánya, valamint az erdélyi szász városok miatt talán az általam alkalmazott gyűjtőfogalom a helyesebb. Lásd: Kubinyí András: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. 7. p. (Dél-Alföldi Évszázadok; 14-) Összefoglalva: Bariska István: Kormányzati és önkormányzati intézmények a Habsburg-zálogon levő Nyugat-Magyarországon, 1447-1646. Ph.D. disszertáció. Kőszeg, 2002. 205 fol. Holub József: A magyar alkotmánytörténelem vázlata. 1. köt. A legrégibb időktől a mohácsi vészig. Pécs, 1944. (továbbiakban: Holub, 19440 199., 202., 205., 220. p. Holub később rövidebben és óvatosabban fogalmazott. A városoknak nem volt nagy szerepe az országgyűlésen, és az is csak a hallgatásra és jelentéstételre szorítkozott, a törvények sem említik őket a törvényhozók között. l/ő.: La Representation politique en Hongrie au Moyen Age. In: Xe Congrés International des Sciences Historiques Rome, 1955. Etudes presentees ä la Concussion Internationale pour l'Histoire des Assemblées d

'Etats. Louvain -Paris, 1958. 99. p. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp., 1946. 113. p. Bonis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, é. n. (továbbiakban: Bónis, é. n.) 498., 519. p. Későbbi nézeteire lásd alább. 9-10. jegyzeteket. Mályusz Elenvír: A magyar rendi állam Hunyadi korában. = Századok, 1957. 5-6. sz. (továbbiakban: Mályusz, 1957.) 549-573. p. 55