Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas Megye Történeti Atlaszához

1118-ban, a III. Lipót osztrák ó'rgróf (1096-1136) és a cseh Borzsivoj herceg (11124) által vezetett had elfoglalta és felégette a „várat, amelyet vasnak hívnak". Ekkor a vár épületei is komoly károkat szenvedhettek. Több mint egy évszázad múlva azonban ismét jó karban volt, hiszen 1242. február 2-án még azt gondolták róla, hogy képes lesz ellenállni a tatároknak. Ám ez nem így történt. A későbbi topográfiai adatok alapján a vár ekkor teljesen hasznavehetetlenné vált és területe eladományozásra került. A késó'bbi topográfiai adatok alapján elképzelhető, hogy 1276-ban - legalább is részben - már a majdani Zsidóföldéhez tartozott. Temploma pedig az események után még fél évszázad múltán is romokban állt. „Katonák útja" A 13. századtól „Közép út"-nak vagy „Olasz út"-nak, később „Mura út"-nak nevezett távolsági útvonal a Hegyhát vízválasztóján haladt, ahol több kilométer hosszú szakaszai máig megvannak. A középkori magyar királyság központját kötötte össze részben az antik Borostyánkő-út nyomvonalán Észak-Itáliával. 1515-től adatolható újabb nevét elsősorban a 14. század folyamán lezajlott gyakori hadvonulások után kapta. Már a kalandozó magyarok használták itáliai hadjárataik alkalmával. Több délnyugat felől érkezett támadás rajta keresztül érte az országot. Olyan híres személységek vonultak rajta hadaikkal, mint III. Henrik német császár (1059-1056) 1051-ben, II. István magyar király (1116-1131) 1117-ben, III. (Babenbergi Kegyes) Lipót osztrák őrgróf (1096-1136) és Borzsivoj cseh herceg (fi 124) 1118-ban, I. Nagy Lajos magyar király (1342-1382) 1347ben, Toldi Miklós hadvezér 1353-ban és 1365-ben stb. Noha az út elsősorban katonai célokra létesült, kereskedelem szintén bonyolódott rajta, hiszen marhákat éppen úgy hajtottak rajta, mint ahogy itáliai exportcikkeket is szekereztek. Azon a ponton, ahol az út a „római sánc"-on áthaladt, nyílott a „Vaskapu". Királyi város A tatárjárás követően, a Zsidófölde birtok és a társaskáptalan kezére jutott váralja-településből létrejött Szentmihályfalva területének kiválása után Vasvár királyi város egy addig feltehetően lakatlanul álló szabad területen épült fel. Ez a középkori határjárások és az újkori birtokviszonyok alapján kirajzolódó terület korábban - vagyis az ispáni vár 1242. évi pusztulása előtt - semmi esetre sem lehetett beépítve, hiszen az a vár eredményes védelmét nagyban gátolta volna. A 13. század második felében bizonyosan sor került új betelepítésre, hiszen vasvári vendég-népekről már 1276-ban szó esett. Mivel pedig 1291-ben, III. András (12901301) korában „a váralján lakó királyi vendég- népek" -et említenek, a telepítés eszerint királyi akaratból történt. A váralja kifejezés ekkor már a kialakuló királyi várost jelölte, amelynek IV. (Kun) László (1272-1290) adott kiváltságot. A létrejött királyi város központjában - amint arról az 1404/1414- évi városi oklevél tudósít az Újlakra vezető (azaz a szentgotthárd-pápoci) út vonalán létrejött piactér volt található. Itt volt a piactér kútja is, amely egészen a 20. századig megvolt. 541