Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas Megye Történeti Atlaszához

VASVÁR KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA Összeállította: Kiss Gábor és Zágorhidi Czigány Balázs A domonkosok Szent Kereszt-temploma és kolostora A Szent Domonkos-rendi szerzetesek vasvári kolostorát a rendi hagyomány szerint IV. Béla (1235-1270) alapította. Erre, lehet, hogy már a tatárjárást megeló'zően sor került, hiszen a hely egy Itáliába vezető fontos út - a Katonák útja közelében feküdt. A domonkosok megtelepedése a korabeli település városiasodását és gazdasági erejét is jelzi, hiszen lakossága ekkor már képes volt a koldulásból élő szerzetesek eltartására. A vasvári domonkosok első említése 1254-ből való, amikor a király kert létesítése céljából birtokcsere útján egy földdarabot ajándékozott a kolostornak. Ebből az adományból tűnik ki, hogy a kertet - és korábban a kolostor területét is - ekkor a vasvári káptalan birtokában lévő váralja-település területéből szakították ki. Maga a váralja település szélén álló rendház az 1250-es és az 1260-as években épült fel. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma nagyméretű egyhajós, nyitott fedélszékes, késő román stílusú épület volt. Bélletes kapuja észak felől nyílt, négyzet alakú, keresztboltozatos, falfestményekkel díszített szentélyét a hajótól szentélyrekesztő építmény, az ún. lettner választotta el. Tornya a koldulórendi szabályoknak megfelelően a szentély mellett, ebben az esetben annak északi oldalán kapott helyet. Mivel a templom a megyeszékhelyen állt, rossz idő esetén - annak nagy méreteiből következően - valószínűleg itt tarthatták a megyegyűléseket. A templom déli oldalán épült fel a rendház négyzet alaprajzú, kétszintes épülete. A török időkben elpusztult keleti szárnyban kaphatott helyet a sekrestye mellett, pléldául a káptalanterem. A déli épületszárny földszintjén a konyha mellett raktárak sorakoztak, emeletén többek közt lakószobák voltak. A nyugati szárny emelete a szerzetesek keresztfolyosón át megközelíthető hálótermeit, földszintje pedig a munkahelyiségeket foglalta magában. Vizet a kolostorudvaron álló kútból merítettek, a konyhakerti növények a nyugatra fekvő kolostorkertben teremtek, ennek végében pedig, a patak vizéből felduzzasztott tó a böjtök idejére halakat szolgáltatott. A szinte túlméretezettnek is nevezhető épületegyüttest a középkor folyamán alig modernizálták, jelentősebb átalakítására soha nem került pénz, ami egyben a neki helyet adó város hanyatlását is tükrözi. 1340-ben a rendházat állítólag 22 szerzetes lakta. A fokozódó török veszélytől tartva 1557-ben lakói elhagyták, ekkor a város földesura, a Gersei Pethő család vette birtokba. 1597ben a Rába őrizetére rendelt katonaság szállásolta be magát az épületbe. 1644 után Ákosházi Sárkány János egerszegi főkapitány és dunántúli vicegenerális kezére került, aki „foltoztatta" falait és délnyugati sarkán új bástyát, az ún. Sárkány-tornyot építtetett. A kolostor romos épületeit az 1684 után visszatérő domonkosok már az új barokk stílusban építtették újjá. A templom és a rendház 539