Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

súlyos veszteséget mutatott. A következő évtől az igazgatósági tagok gyorsan cserélődtek, és a gyár eladásának terve is felvetődött. A rossz eredményeket, ahogy Kőszegen is, az alapanyagok árának emelkedésére és a jéghiányra fogták, de minden bizonnyal a hibás tervezés is szerepet játszott, és persze a magas adók a soproniakat is sújtották. 1899 végén felajánlották a részvényeket egy bécsi ügynökségnek, amely új társaságot szervezett volna a működtetésre. Az elvégzett számítások alapján, alig 50.000 ft maradt volna a részvényeseknek, ezért elálltak az üzlettől. Következett tehát az előre menekülés, a remény, hogy valamikor nyereséges lesz a vállalat, vagy olyan áron lesz eladható, hogy legalább a befektetett tőke megtérül. Erre azonban egyelőre nem sok esély mutatkozott. Az iparágat sújtó problémák itt fokozottan jelentkeztek. A megoldást az alaptőke csökkentésében - 200 koronás részvények 50 koronára „lebélyegzése" és a kamatozó elsőbbségi kötvények kiadásában látták. A tervezett 800.000 koronából csak 260.000 korona folyt be. A rendezés után kisebb lett a veszteség, de külső problémák (bankbukás, sztrájk, sörgyári panama) miatt - bár a termelés maximális volt nem tudtak nagyobb nyereséget termelni. Fő forrásunk szerint a háborús évek fellendülése során jelentős nyereséghez jutottak. Ennek ellentmond, hogy a Compassokban semmi jele nincs annak, hogy fizettek volna osztalékot. Sőt a hivatkozott, 1916-os évben nemhogy 50.000 korona nyereséget, hanem 79.013 korona veszteséget mutattak ki, és a hitelezőknek 794.382 koronával tartoztak. A veszteségek miatt fogadták el a Kőbányai Polgári Sörfőzde Rt. 1.450.000 koronás vételi ajánlatát. A felszámolást 1917. május 30-án mondták ki.

43 KONCENTRÁCIÓK BANKSEGÍTSÉGGEL AZ 1. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Amikor az egyes gyárak addigi önálló tevékenységüket más cég fennhatóság alatt történő folytatásáról szóltunk, már említést tettünk a koncentrációkról. Akkor azért nem folytattuk az üzemek történetének egyenkénti ismertetését, mert a jelenségek szinte azonos séma szerint folytatódtak és egy ponton, éppen a kőszegi gyár történetében öszsze is kapcsolódtak. Mint láttuk, a 20. század elejétől a nagyobb bankok egyre több pénzt helyeztek el a sörgyártásban. Ez a folyamat felgyorsult a világháború alatt, amikor a korábbi tőkekihelyezési kapcsolatok jó része, vagy az ellenségessé váló ország - Franciaország, Oroszország, Olaszország - vagy az adott terület háborús hadszíntérré válása és az ezzel együtt járó gazdasági összeomlás (például Balkán) miatt megszűnt. A katonai utánpótlás előállításában való részvétel miatt is megnövekedő bevételeket ezért külföldre nem lehetett vinni, a Monarchiában illetve Magyarországon kellett befektetési lehetőségeket keresni. Ekkor növekedett jelentősen több bank részesedése a különböző hazai iparágakban, és nem csupán a hadsereg számára termelő ágazatokban. Éppen ezért talán nem zárható ki, hogy ezek a békekötés utáni időszakra való felkészülés jegyében is történtek. Compass, 1916-1917. 2. rész. 402. p. 494