Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Melega Miklós: „Szombathely Andrássy útja". A Széli Kálmán utca története a dualizmus korában

der Alajos és Trümmer János kezében volt, akik a Wesselényi és Vörösmarty utcák között elterülő, egykori Horváth-féle birtokot vették meg. Rajtuk kívül egyszerre több telekkel, illetve házzal alig néhányan rendelkeztek.

30 HÁZTULAJDONOSOK, LAKÓK, LAKÁSVISZONYOK Az utcát kiépítő új tulajdonosi csoport társadalmi, foglalkozási, lakóhelyi, származási összetétele érdekes képet mutat. Szimbolikus jelentőségű, hogy csak egyetlen nagybirtokos, illetve arisztokrata - Batthyány Iván gróf - található közöttük, míg a többiek kivétel nélkül polgári származásúak voltak. A tulajdonosi szerkezet tehát tisztán mutatja a polgárság anyagi erejét, és a „Gründerzeit", a viharos gazdasági fejlődés korszakának kibontakozásában, illetve az urbanizációs folyamatok felgyorsításában játszott meghatározó szerepét. A foglalkozási összetétel vizsgálata azt mutatja, hogy az utca kiépülésében az építőipar, a kereskedelem és a vendéglátás területén felhalmozott tőkének volt a legnagyobb szerepe. Építőipari nagyvállalkozók, ácsmesterek, kőfaragók, téglagyárosok, fa-, gabona-, marha-, bor- és lisztkereskedők, vendéglő- és szállodatulajdonosok képviselték ezt a kört. Az értelmiség jelenlétét, súlyát a vasúti mérnök, az orvos, az ügyvéd és a gyógyszerész szakmák felbukkanása jelzi, míg a pénzügyi szektort a vezető beosztású bank- és biztosítótársasági szakemberek képviselik. A fenti foglalkozási csoportok összetételében a korszakban általánosságban nagy arányt tettek ki az izraeliták, és ezzel magyarázható az utca kiépítésében játszott jelentős szerepük is. A háztulajdonosok származási hely szerinti megoszlására jellemző, hogy a más településről frissen betelepültek elenyészően alacsony arányt képviseltek, csakúgy, mint az utcában bérházat építő, de a városban le nem települt befektetőké. A tulajdonosok többsége évek, évtizedek óta Szombathely lakó személy, a közélet, a társadalmi elit ismert képviselője volt.

31 Az utca épületeinek többsége emeletes bérház, kisebb részük földszintes családi ház volt. A földszintes épületek általában 4-5 szobás, többnyire cseléd- és fürdőszobával is ellátott házak voltak, melyeket a jómódú tulajdonosok maguk és családjuk részére építtettek a divatos sugárúton. Az emeletes bérpaloták a korszak legjellegzetesebb háztípusát képviselték. A befektetők különböző eredetű tőkéiket előszeretettel invesztálták az értékmegőrzést biztosító ingatlanokba, melyek a bérleti díjak révén egyúttal jól jövedelmező bevételi forrást is jelentettek. Egy kétemeletes ház évi 10.000 koronát is hozhatott.

32 A tulajdonosok egy része saját bérházában lakott, és csak a fennmaradó lakásokat adta ki. A leggazdagabb, több bérpalotával is rendelkezők - így például Wälder és Trümmer - azonban külön családi házat tartottak fenn maguknak a városban. A kisebb bérházakban 2-3, a nagyobbakban 3-4 szobás lakások voltak. A legnagyobb lakosztályok általában az első emeleten helyezkedtek el, és 5-7 szobából álltak. A lakásokhoz cselédszoba is tartozott. il VaML SZV Pg. Közig. ir. III. 287/1896.; VaML SZVMH Műsz. ir. 7, 135. doboz. Lásd a Házak és építtetó'ik c. fejezetet. 32 VaML SZV Pg. Közig. ir. III. 805/1900., III. 397/1905.; Károlyi - Szentléleky, 1967. 86. p.; Rados, 1975. 300. p. 464