Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Walter Brunner: Magyarok a Mura felső-stájerországi völgyében 1480 és 1490 között

Treffenben, Seldemheimben, Weinbergben, Schallaunban fekvő váraival, továbbá valamennyi, Stájerországban és Karintiában fekvő uradalmával magát mindentől távoltartani, békében megmaradni, az uradalmaiban lévő utakat és hidakat átengedni, illetve azokat használható állapotban tartani. Murau városába senkit nem engedhet be, akit a magyarok nem akarnak, még akkor sem, ha az egyik vagy másik oldalról erre rá akarnák szorítani, és az érintett személyek Murau város felé tartanának. Nem volt köteles az egyik vagy a másik oldal bármiféle földműveseit vagy szolgáit a városba beengedni, csak ha ezt szabad elhatározásából, azaz önként teszi. Ellenben azokat a papokat, polgárokat és parasztokat, akik a városban keresnének menedéket, be kell engednie, de ezeknek meg kell fogadniuk, hogy nem lesznek a város másik részének kárára, és sem Liechtensteinnek, sem a városnak nem okoznak kárt. A „másik rész" alatt nyilvánvalóan a városban állomásozó magyarokat értették. Megállapodtak továbbá abban, hogy Liechtensteint nem érheti kár, ha valaki a „másik részről" kilovagol a városból. A város megszállása alatt is biztosítaniuk kell a magyaroknak, hogy az apátság emberei minden bizonnyal a Sankt Lambrecht apátságról volt szó - a régi szokás szerint kereskedjenek, valamint hogy a lungaui emberek a muraui piacon szabadon árusítsanak és vásároljanak. Corvin Mátyás és Bernhard salzburgi érsek a maguk részéről ígéretet tettek, hogy Liechtensteinnek nem akarnak kárt okozni, és abban az esetben, ha a magyarok átvonulnának Muraun, az általuk keletkezett kárt aranyban fizetik meg. Liechtenstein szövetséget kötött Mátyás királlyal, és kötelezte magát a császár elleni közös harcra. Niklas von Liechtenstein 1481. május 2-án, Murauban kiadott ellenkötelezvényében, fenntartotta magának a jogot, hogy amennyiben a császár az egész országot fegyverbe szólítja, úgy személyesen vagy képviselője révén annak eleget tesz. A Felső-Mura völgyének lakói a katonai csatározások során két front közé kerültek, és igazodva a körülményekhez, vagy az egyik vagy a másik fél pártjára kellett állniuk. Liechtenstein muraui uradalma és a Sankt Lambrecht apátság uradalma mellett e környék legfontosabb domíniuma a freisingi püspöknek a Wölz és a Katsch völgyében fekvő, és jobbágybirtokokban gazdag rothenfels-oberwölzi uradalma volt. A müncheni Állami Főlevéltárban őrzik a freisingi püspökség régi levéltárát, amelyben néhány eddig ismeretlen iratot találtam a Felső-Mura völgy magyar megszállásával kapcsolatban, közöttük az elmenekült esztergomi érsek, János egy, a rothenfelsi uradalom tiszttartójához intézett levelét, valamint tiszttartó jelentéseit földesurához, a freisingi püspökhöz. 1481 Szent Margit napján, azaz július 12-én János, esztergomi érsek levelet írt Grácból az oberwölzi Hans Welzernek és Lienhard Angcrernek, amelyben közölte velük, hogy császári csapatokat küldenek Oberwölzbe, és azokat a városba be kell engedni, mivel azt kívánja a császár. Amennyiben nem tennének eleget a császár e kívánságának, úgy engedetlenséggel vádolják meg őket, de reméli, hogy nem fajulnak addig a dolgok, hiszen a freisingi püspök a császár és a Szent Római Birodalom jó barátja. Erről Jakob Unrest is tudósít. Unrest, 1857. 140. p.: Liechtenstein átadta a magyaroknak Murau városát és várát, továbbá a günfelsi kastélyt, valamint Stein várát és Seldenheim várát. 45