Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Németh Ildikó: A reálirányú oktatás kibontakozása Sopronban a 19. században

totta egyben a városi tanácsot, hogy gondoskodjék a városi népiskolák - katolikus és evangélikus egyaránt - négy osztályossá való bővítéséről.

6 A tanács megszervezte az elemi iskola negyedik osztályát, és vele kapcsolatosan a kétosztályú, katolikus jellegű alreáliskolát. Az első évfolyamot 1850. október l-jén, a másodikat egy évvel később nyitották meg.

7 Nem sokkal ezután, 1853-ban az evangélikus hitközség is felállította szintén kétosztályos, önálló alreáliskoláját.

8 Az iskola vezetésére a felsőlövői evangélikus gimnázium tanárát, Laehne Frigyest

9 kérték fel. Bár a város vezetősége hivatalosan is felkarolta a reáliskolák ügyét, a reálirányú képzés mégis nehezen terjedt el Sopronban. Az intézetek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Fenntartásuk sokba került, és nem voltak alkalmasak magasabb szintű reáliskolai képzésre, mivel egyik sem volt teljes hatosztályú. Nem volt meg a kellő tanulólétszám sem, egyrészt, mert a szülők nagy többsége nem volt eléggé tájékozott a reáljellegű képzettség fontosságáról a kereskedelemben és az egyre fejlődő iparban, másrészt a „csonka" iskolát nem tartották alkalmasnak arra, hogy fiaikat a felsőfokú tanulmányokra kellően előkészítse. A gyakorlati életpályára lépők beérték a népiskola elvégzésével. A tudományos pályákra készülő diákok inkább a jól felszerelt, nagyobb múltú gimnáziumokat választották. Laehne Frigyes a helyzet megoldására már 1856-ban felajánlotta az Evangélikus Konventnek, hogy saját költségén négyosztályúvá fejleszti az alreáliskolát, ha megkapja a konvent erkölcsi támogatását. Kérésének indoklásában kifejtette: „... az apák úgy nyilatkoznak, hogy kénytelenek fiaikat elvonni az iskolától, mert itt a reálisk. tanfolyam a 2. osztálylyal megakad, idegenbe meg nem eresztik a gyermekeiket. .. .a 4. osztályt végzett tanulók Bécsben akadálytalanul és sikeresen folytatják technikai tanulmányaikat, a gyakorlati életben pedig sokféle jövedelmező pályák állnak rendelkezésökre, ha a négy osztályt sikerrel befejezik."

10

Laehne tervét nemcsak a konvent, hanem az Ipari és Kereskedelmi Kama6 SL SV tan. ir. Apoe IX. 447., 450. Schule (Normal) Errichtung einer 4 Classe. 7 Kárpáti, 1896. 27-29. p. Kárpáti, 1896. 30. p.; Verbényi (Veszelka) László: Adalék a reális irányú nevelés történetéhez. = Soproni Szemle, (továbbiakban: SSZ) 1942. 4. sz. 303-304. Az evangélikus alreáliskola 1853-tól a Szent György utcai Löffelholz-házban, a katolikus alreáliskola pedig 1850 és 1856 között a Várkerület 44. szám alatti, úgynevezett Városmajorban volt elhelyezve. Laehne Frigyes (1822-1881) Poroszországból származott el, a berlini egyetemen folytatott filozófiai és természettudományi tanulmányait követően 1845-ben érkezett Felsőlövőre (Oberschützen), ahol az evangélikus iskolában tanított. A következő évben Debrecenbe ment, hogy ott a kollégiumban elsajátítsa a magyar nyelvet. 1848-ban honvédként részt vett a szabadságharcban, ezt követően néhány évig külföldön nevelősködött. 1852-ben tért vissza Felsőlövőre, de már 1853-ban elfogadta a soproni evangélikus gyülekezet meghívását a reáliskola igazgatói posztjára. Rövidesen megnyitotta saját internátusát, melyet fokozatosan fejlesztett nevelőintézetté. Olyan bentlakással egybekötött középiskolát kívánt létrehozni, ahol minden gyerekkel az egyéniségének leginkább megfelelő módon foglalkoznak. Amikor magánintézete 1860-ban megkapta a nyilvánossági jogot, lemondott reáliskolai posztjáról. 1881-ben bekövetkezett halála után az intézet a család kezében maradt, Vilmos fia vitte tovább, egészen 1918-ig. Németh Ildikó: A Laehne-féle nevelőintézet. = Fons, 1996. 2. sz. 181-210. p. 10 Kárpáti. 1896. 31. p. 423