Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban

Batthyány Ádám 1659-ben bekövetkezett halála után megkezdődött a Batthyány-birtokegyüttes szétesésese. Fiai, Batthyány Kristóf és Pál 1662-ben a borostyánkői, a rohonc-szalónaki és a németújvári uradalmakat felosztották egymás között. Az addig hatalmas birtok először két részre, majd a Batthyány család is két ágra oszlott. Batthyány Pál két fia, Batthyány (III.) Ferenc és (I.) Zsigmond között - akik egyébként a család fiatalabb vagy grófi ágához tartoztak - az örökséget újabb, 1690-ben megkezdődött és több évtizeden át tartó eljárás során felosztották. Az 1713-ban lezárult, a birtokot felosztó újabb megegyezést a két fél csak 1717-ben ismerte el, hogy azután ez jogerőssé váljon. Batthyány Zsigmond a szalónaki uradalomnak azt a részét kapta meg, amely az hozzá tartozó falvakkal a fiatalabb ágé volt. Fiai, Batthyány (III.) Ádám, Imre és (II.) Zsigmond alatt 1732-ben az egykor hatalmas birtok szétesése továbbfolytatódott, miközben a még osztatlan birtokok miatt ismét hosszú évekig tartó perek indultak.

3 1746-ban Batthyány (II.) Zsigmond Batthyány Lajos Ernőtől megszerezte a vasfarkasfalvai, az alhói, a kisszentmihályi és szalónaki részeket. Batthyány (II.) Zsigmond halála után, 1778-ban fiai Batthyány József, Fülöp és Miksa között tovább osztották a birtokokat. Batthyány Miksa örökölte a szalónaki uradalom egy részét, Barátmajor, Vasfarkasfalva, Vaskomját, Vashegy és Szalónakhuta falvakkal, valamint Oszalónak, Városszalónak, Mérem és Velege felét, továbbá Nagyszentmihály egyharmadát.

4 A nagybirtok „elővárosa" és centruma Városszalónak illetve Rohonc voltak. 1462-ben III. Frigyes császár hívének, Andreas Baumkirchernek adott ún. szabadságlevélben járult hozzá, hogy az, szalónaki uradalmában egy várost „újonnan felépítsen", ugyanakkor pedig minden, már ott lakó és betelepedő személynek kereskedelmi privilégiumot adományozott. Ezt a késő középkori földesúri várost - amelynek Barbara Baumkircher harmadik férje 1514-ben városi szabályrendeletet adott -, a várostörténészek az ún. „Minderstätte", azaz „az alacsony szinten szabadalmazott városok" kategóriájába sorolták. Ezek olyan kisvárosok voltak, amelyeket a városalapítók kiváltképpen gyenge gyér és szűk jogokkal ruháztak fel.

5 Már a városalapítás előtt, 1437-ben megemlítették a szalónaki esztergályos céh céhlevelét, amely a legrégibb Vas megyei céhprivilégium. 1497-ben Georg Baumkircher a szalónaki csizmadiáknak adott céhszabályzatot. A malmokat, kiváltképpen a Fehérpatak mentén fekvő malmokat is nagyon korai források említik: Egy 1438-ból származó forrás egy szalónaki malmot, egy 1493-ban keletkezett forrás pedig a Baumkircher-fivérek által a szalónaki pálos kolosZintányí Vera; Schlaining unter der Familie Batthyány bis zum Ende der Türkenkriege. In: Festschrift zur Stadterhebung, 1992. (továbbiakban: Zimányi, 1992.) 110. p. A Kismartonban található Burgenlandi Tartományi Levéltárban őrzött szalónaki uradalmi levéltár többnyire a (II.) Zsigmond-féle ág forrásait tartalmazza a 18. század első felétől, 1778-tól kizárólag a Batthyány Miksa-féle ág és annak utódainak birtokait. Kropf, Rudolf: Von den batthyányischen Teilungen bis zur Revolution 1848. In: Festschrift zur Stadterhebung, 1992. (továbbiakban: Kropf, 1992.) 123. p. Vő.: Die Stadtordnung von Stadtschlaining aus dem Jahr 1514. In: Docker - Kropf, 1992. 239. p. 308