Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Wolfgang Gürtler: Adatok a mai burgenlandi és a kőszegi kézművesek kapcsolataihoz

átengedése céljából annak érdekében, hogy azokat - változatlanul vagy változtatásokkal - mintának használják. E minták gyakran azokból a városokból származtak, amelyekben a vidéki mesterek korábban „bekebelezettek" voltak. így szerezték meg például a rohonci bognárok 1663-ban Kőszegró'l a megfelelő, 1627-ből származó céhszabályzatot, amely egyébként a bécsi céhszabályzat másolata volt.

4 A rohonci és németújvári szíjgyártók és nyereggyártók 1665. február 11-én megkapták Kőszeg városától az érintett céh privilégiumának megpecsételt másolatát. Batthyány Kristóf és Pál 1665. május 11-én már meg is erősítették ezt a mintát, és ezt tették meg „az írt mesterségek" céhszabályzatának Rohoncon, Németújváron, valamint a többi uradalomban. 1681. március 23-án Nagy István, Kőszeg szabad királyi város jegyzője hitelesítette a városi asztalosok céhszabályzatának másolatát, amely nagy valószínűséggel mintául szolgált a rohonci mestertársaknak.

3 Hasonló eset történt 1730-ban, amikor a rohonci „vásári szabók" ki kívántak válni az 1667-ben alapított szabócéhből és saját céhet kívántak alapítani: kőszegi társaiktól vették át az 1619-ben megújított céhszabályzatot.

6 Ez a „bábáskodás" az egyes földesúri és városi céhek közötti kapcsolatot bizonyítja. Figyelembe kell venni azt is, hogy egy egész mesterség számára - függetlenül az egyes mesterek lakóhelyétől - fontos volt, hogy folytonosan együttműködjenek, mindenekelőtt akkor, ha ez szükséges volt saját kedvező helyzetük megőrzéséhez. Mindazonáltal a viszálykodások sem maradtak el, elsősorban oly esetekben, ha az egyik csoport tagjai úgy érezték, hogy a másik tagjai becsapták őket. E konfliktusok nyomán keresetet intézhettek a felsőbb hatóságokhoz, mely tényt például a rohonci csizmadiák által a vásárokon történt megrövidítésük miatt németújvári társaik ellen a „cs. kir. kerü„rnás céhtől eredően". Nááasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 16-19. században. In: Levéltári évkönyv, 1982. Szerk. Horváth Ferenc, Szombathely, 1982. (továbbiakban: Nádasdy: 1982.) 101. p. (Vas megye múltjából; 2.) Valójában azonban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárában (továbbiakban: ELTE Kvt.) megtalálható „Artíce! und Puncten Abschrift der Wagner von Reclinitz'-hől kiderül, hogy azt 1663. március 18-án Kőszegen a városi írnok „... összehasonlította az [1627. október 18-án kelt] eredetivé ..." és azzal „... teljesen egybehangzónak találta ...". ELTE Kvt. Céhlevelek LIV. 1. „... mely más várostól kapta volna articulusaít ...". Nádasdy, 1982. 100. p. Mindenesetre a céhszabályzat Magyar Országos Levéltárban megmaradt másolatából kiderül, hogy a rohonci mesterek a kőszegi asztalosok 1636. november 15-én kelt céhszabályzat másolatáért folyamodtak, amely 1681. március 23-án készült el. Magyar Országos Levéltár A 72. A Magyar Kancellária Levéltára. A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája. Privilegia coehalia abilita et preces pro articulus coehalibus (továbbiakban: MOL A 72. Priv.) 34. „1667., a privilégiumot Batthyány Kristóf és Pál, 1730., a privilégiumot özv. Batthyány Ádámné adta Nádasdy, 1982. 97. p. Ez azonban csak részben helyes. Pontosan az történt, hogy kérésükre, a rohonci szabók 1667. február 12-én megkapták a soproni céhszabályzat másolatát, amelyet azután a földesúr is megerősített a rohonciak számára. ELTE Kvt. Céhlevelek LV. 4- Az 1730. évi privilégium azonban a „vásári szabóké " volt, amelynek mintájául a kőszegi szabók 1619-ből származó szabályzata szolgált. MOL A 72. Priv. 100. 299