Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között
nak, és az eredeti három „János-fok"-ot 8 - tanonc, segéd és mester - kiegészítette még két - azaz az „András-fok"-kal vagy „skót fok"-kal, és a négy „káptalani" - fokkal. A tanok középpontjában a Krisztushoz, mint a rend láthatatlan fómesteréhez való viszony állt. Itt is a „templomos rend titkai"-ból indultak ki, amelyek a szabadkőműves rendhez vezettek, ami - ahogy azt már jeleztük - azután a monyorókeréki páholy alapításánál meghatározó jelentó'ségű volt. Amikor 1776 nyarán Franz August Sudthausen 9 , - ahogy Abafi 10 titulálta - a „Zinnendorf-féle rendszer buzgó apostola" Bécsbe érkezett, hogy az ottani páholyokat, de különösen II. Józsefet az „ő" szabadkőművessége iránt megnyerje, Erdó'dy meghívta őt Monyorókerékre. Sudthausen elfogadta a meghívást, és 1776. július 4-én Johann Siegmund Kossola de Zolna" - aki magyarul is beszélő szabadkőműves volt - kíséretében elutazott a nyugat-magyarországi kastélyba, amelyről a következőket írta: „A nagykiterjedésű kastély egyszintes és négyszögletes, közepén egy udvar van. A főkapu felett egy négyszögletes, eléggé magas torony emelkedik. A kastélyt egy széles, mély vizesárok veszi körbe; ezt megelőzően 50 lépéssel egy magas és széles körfal helyezkedik el 9 négyszögletes toronnyal, amelyek egyike a középső kaput képezi- Majd azután egy széles vizesárok van, amit egy gát ölel körbe, amely előtt szintén árok helyezkedik el. Tehát három kapun és három hídon kell keresztülmenni, hogy az ember a várba érjen. Néhányszáz lépéssel ettől egy régi, a templomosok által épített templom áll, amelyen, valamint a tőszomszédságában lévő tornyon a rend piros keresztje látható. A templom és a torony, csakúgy, mint a kastély körfala vörös téglából épült. A templomudvar egyik oldalát (a templom körül) nem lehet temetkezésre használni, mert rögtön falazott boltozatra akad az ember, mihelyt néhány láb mélyre ás. Ezek feltehetően kripták voltak, amelyeket valószínűleg a templomban betemetett bejáraton keresztül lehetett megközelíteni. Erdődy gróf a vendégek kedvéért szívesen elhordatta volna a törmeléket és kinyittatta volna a boltozatos helyiséget, ha nem tartott volna a „csuhásoktól"', és azon szóbeszédtől, hogy kincsek után kutat. Magában a templomban nincsenek már (templomos) emlékek, miként a kastélyban sem, mivel ezeket a magyarországi háborúk során gyakran megszállták és tönkretették, ezért azokat újból ismét fel kellett építeni. Ebben a kastélyban utolsóként Magyarországon, a templomosok bátor lovagokként védekeztek, majd kitartó ostrom és a hősies védekezés után egy, az Erdődy grófok közül leAz elnevezés Keresztelő Szent Jánosról származik, aki már a középkorban a szobrá.szcéhek és az azokhoz csatlakozó vallási egyesületek védőszentje volt, és amelyet a szabadkőművesek is átvettek. Franz August Friedrich Sudthausen (?-1802) Hamburgban élő dán huszár lovaskapitány a hamburgi „Arany golyó" páholy .székmestere volt. Abaß, Ludwig: Geschichte der Freimauerei in Österreich-Ungarn. Band 3. Budapest, 1893. (továbbiakban: AbaH, 1893.) 221.p. Johann Siegmund Kossola de Zolna (Solna) eredetileg osztrák katonatiszt volt, majd Hamburgban élt, ahol 1771 óta „A pelikánhoz" nevű páholy székmestere volt. Ezt követően főhadnagyi rangban dán szolgálatba állt, és a koppenhágai „A három égő szívhez" páholy tagja lett. 1776-ban visszatért Bécsbe, majd azt követően belépett a monyorókeréki „Az arany kerékhez" páholyba. 280
