Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Tóth Attila: Ellenreformáció, abszolutizmus és a városok. Kőszegi tisztújítások 1672 és 1681 között

„...Hogy a szabad electio megmaradhasson..." 1680-ban a kamara Mednyánszky Pált küldte biztosként Kőszegre, aki a városnak felrótta az előző évi renitens magatartást, és arra intette a községet, tartsa magát az uralkodó mandátumában foglaltakhoz. A városnak küldött kamarai utasítás most két személyt nevezett meg a bírói hivatalra. Az egyikük ezúttal is Csatári Mihály volt, a másik pedig Ujváry András.

65 A választópolgárság természetesen Ujváryt ültette a bírói székbe, mely döntéssel Mednyánszky csak azzal a kikötéssel értett egyet, ha az időközben elhunyt Benők István helyére a belső tanácsba Csatári kerül.

66 Továbbá a biztos az ellen is szót emelt, hogy a község Hodikius Györgyöt ismét javasolta a belső tanácsba. A volt városbíró jelölését már az előző évi királyi utasítás is megtiltotta, így ő Hodikius helyére a korábban evangélikus vallású Erdős Jánost javasolta.

67 A külső tanács azonban szót emelt a biztos átalakítási tervei ellen. Azt szerették volna, ha Csirip András is bekerült volna a belső tanácsba, és a következő évben Hodikius is újra helyet kapna a testületben.

68 A legnagyobb változást viszont az jelentette, hogy Csatári tagja lett belső tanácsnak.

69 Ezzel siker koronázta a kamara azon törekvését, hogy a pinkafői harmincados valamilyen városi hivatalt, vagy tisztet nyerjen. Az 1681. évi soproni országgyűlés összehívása azt mutatta, az uralkodó ki akar békülni a rendekkel. A kamara városokkal szembeni magatartása viszont nem arra utalt, hogy az uralkodó valóban változtatni kívánt a korábbi évtized politikai gyakorlatán. Az 1681. évi tisztújítás napjára ezúttal is biztos érkezett Kőszegre. Az előző évek gyakorlatának megfelelően, a mandátum most is megnevezte a bírói hivatalra jelölhető személyeket: Somogyi Andrást, Csatári Mihályt és Fekete Istvánt. A jelöltek közül az első két személy neve gyakran előfordult az előző években keletkezett forrásokban, ám Feketét 1673-ban említették utoljára, amikor kénytelen Kőszeget elhagyni. Útja német földre vezetett, ahol a szász választófejedelem vendégszeretetét élvezte, és 1679-ben tért vissza Magyarországra. Rövid ideig Kőszegen tartózkodott, majd tanácsosabbnak látta, ha Ostffy Miklós asszonyfai várkastélyában húzódik meg. Megjelenése kisebb vihart kavart a Rábaközben és a Kemenesalján. A fellépése nyomán támadt mozgolódás természetesen szemet szúrt Kollonichnak. A nyugtalanság lecsendesítése érdekében mozgósították a győri német őrséget, amely hamarosan megjelent Ostffy várkastélya alatt. Fekete ismét tanácsosabbnak tartotta a távozást, de ezúttal csak Feldsberg városáig jutott, ahol ugyanis Lichtenstein herceg katonái elfogták. A herceg nem sokáig tartotta magánál az evangélikus püspököt, hanem hamarosan átadta őt Kollonichnak. A szuperintendenst Bécsben átadták a jezsuitáknak, az ő munkájukat pedig siker koronázta: Fekete 1681 Virágvasárnapján a pozsonyi Szent Márton templomban ünnepéVaML KFL Prot. 1674-1681. 784. p. VaML KFL Prot. 1674-1681. 785-786. p. VaML KFL Prot. 1674-1681. 786. p. VaML KFL Prot. 1674-1681. 787-788. p. VaML KFL Prot. 1674-1681. 26. 788. p. 227