Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Dominkovits Péter: Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter

Káldy Ferenc 1632 és 1636, majd fia, Péter 1656 és 1663 közötti Vas vármegyei hivatalviselése kapcsán több kérdés is felvetődhet. A kora újkori familiaritást vizsgáló történetkutatás egyik általános tapasztalata az, hogy a főispánok saját familiárisaik hivatalba juttatásán keresztül a 17. század folyamán is érvényesítették befolyásukat a vármegyékben. Mindkét felsőkáldi Káldy egyértelműen vezető Batthyány-familiáris volt, mégpedig olyan időszakban, amikor Vas vármegye főispáni hivatalát Nádasdy Pál (1604-1633), majd fia, Ferenc (1633-1671) viselte. Ok a szomszédos Sopron vármegyében a 17. században főispánságot nem töltöttek be. Sopron megye főispánja 1604től 1625-ig a megyében birtokkal nem rendelkező Batthyány Ferenc volt, halála után, 1626 januárjától Esterházy Miklós szerezte meg e hivatalt, amit azt követően családjának biztosított.

95 Sopron vármegye esetében már ismert, hogy 17. század során az alispáni hivatal többször is a vármegyében legnagyobb befolyással rendelkező mágnások pozíciószerzésének, befolyás-kiterjesztésének tárgya lett. 1601 és 1617 között a Nádasdy familiáris Vághy György, majd őt követően az aktuális főispán, Batthyány Ferenc familiárisi köréhez tartozó mankóbüki Horváth Bálint kezében volt e hivatal. Horváth 1629 októberében történt lemondását követően, ismételten egy Nádasdy-szervitor, gálosházi Récsey Bálint lett Sopron alispánja, majd annak halála után, az 1637 áprilisában megtartott tisztújításon Esterházy Miklós nádor, soproni főispán hű embere, a Sopron megyében történeti múlttal, vagy jelentősebb fekvőbirtokkal nem rendelkező, Eörsy Zsigmond ülhetett az alispáni székbe.

96 A vármegye vezető hivataláért nem véletlenül 1652-ben - a vezekényi csatát és Esterházy László, Sopron vármegyei főispán halálát követően - indulatoktól sem mentes körülmények között kiújult a pozíció-küzdelem. 1662-ben bekövetkezett haláláig, egy vérbeli Nádasdy familiáris, Bezerédy György került Sopron vármegye alispáni székébe.

97 Sopron vármegyétől eltérően, Vasban még történtek hasonló, célirányos vizsgálatok, ám annyi már jelezhető, hogy Nádasdy Ferenc egyrészt határozottan ragaszkodott főispáni jogaihoz, másrészt az 1640-es évek második felében rendszeresen értesítette Batthyány Ádámot a vármegyei közgyűlésekről, illetve ismert egy olyan eset is, amikor a leendő megyei tisztikar összetételében megegyezett a két mágnás. Nádasdy egy 1646. január 15-én kelt levelét nem lehet csak udvarias gesztusnak tekinteni, bár egyértelmű, hogy a két főrend jó kapcsolatának kiépülését jelzi: „... be mentem vala az gyűlésbe, s azon igyekeztem, hogy az minemű birakatt valaßtattak, azok kegyelmednekis kedue szerint valók lettek volna .. .'

m

. Ekkor ugyanis Nádasdy Boldizsár és Meszlényi Benedek került az alispáni székekbe, Dömölky Andrást, Bácsmegyey Simont, Sághy FeFallenbüchl, 1994. 96., 107. p. Dominkovits, 2002. 44-45. p.; Hilkr István: Politikai környezetváltozás és alkalmazkodóképesség, Eörsy Zsigmond különös alispánsága Sopron vármegyében. = SSZ 2000. 1. sz. 4-18. p. Tevékenységéről: Dominkavits Péter: Egy 17. századi familiáris-megyei tisztviselő: Bezerédy György, Sopron vármegyei alispán életútja. Kézirat. Sopron, 2001-2002. 54 lev. MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 32.089. Nádasdy Ferenc Batthyány (I.) Ádámnak, Szécseny, 1646. január 15. 198