Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Kőszeg Levéltárosa

19. században született, így helyettesítette az egyébként ma is nagyon hiányzó modern várostörténeti kiadványt. Ennek javított és átdolgozott kiadásai mellett néhány nagyobb és több kisebb, a települést rövidebben bemutató vagy egy-egy épületét, intézményét történeti, építészeti szempontból ismertető munkája is megjelent, amelyek egy része szintén a város idegenforgalmi bemutatását szolgálta. Közülük kiemelkedik az általa is legjobban kedvelt, a Kőszegi-hegységet - az Irottkő Natúrpark területét - bemutató A kéklő Irottkő alatt című, 2000-ben napvilágot látott kötet. Szinte az első évektől részt vett a helyi és megyei honismereti munkában is. Mindez kifelé leginkább a Vasi Szemle, a Vasi Honismereti Közlemények szerkesztőbizottságának tagsága, a Vas Megyei Honismereti Egyesület, az országos honismereti mozgalomban és annak lapja, a Honismeret című folyóirat, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tevékenységében és vezetésében való közreműködésben mutatkozott meg. Kőszegen különböző pályázatok kiírása, vetélkedők szervezése és a zsűrikben, bírálóbizottságokban való közreműködés, az országos televíziós vetélkedőkön való részvétel mutatta azt a sokrétű feladatot, amit Bariska Istvántól egy idő után szinte el is vártak. Az 1970-es évektől a Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozionon, majd az 1980-as évek elejétől a Szalónaki Beszélgetéseken megismert magyar, osztrák, horvát és szlovén levéltáros és történész kollégákkal kialakított kapcsolatok az évek során egyre sokrétűbbek lettek. Ezek jelentős segítséget nyújtottak mind a személyes szakmai karrierhez, mind a várost és a megyét érintő tudományos tevékenységhez. A bécsi és a kismartoni levéltárakban végzett kutatómunka, valamint a külföldi utak közvetlen eredményeként születhettek meg a Vas megyével szomszédos országokban megjelent kötetekbe írt, főleg német nyelvű tanulmányok. Ezek két fontos szempontból is újat hoztak: visszaemelték Kőszeget és környékét a korábban egységes régióba, illetve bemutatták azt a - főleg a jogszolgáltatásban uralkodó - kettősséget, ami a Habsburg-zálogbirtokba került, de Magyarország területén maradt és sok tekintetben a magyar szokásokat megőrző városokat és várakat, valamint a hozzájuk tartozó uradalmakat jellemezte. Külön is meg kell még említeni a British Múzeumban általa 1977-ben felfedezett, az 1532. évi ostromról készült csodálatos metszetet, amit Magyarországon sokszorosított megjelentetésre is érdemesnek tartottak. Az összetett tevékenység része lett, hogy Kőszeg Levéltárosa továbbadhatta tudását a fiatalabb generációknak. A Jurisich Miklós Gimnáziumban szervezett, fakultáció keretében oktatott levéltári ismeretek újdonság volt a magyar középiskolák történetében. A német források olvasásához készített segédletei a levéltárosok gyakorlókönyvei lettek. Az 1980-as évek elejétől több évet tölthetett óraadóként a Szombathelyi Tanárképző Főiskola történelem tanszékén. Az itt tanuló hallgatók közül többeket - Dominkovits Pétert, Kovács Kálmánt, Molnár Andrást, Tóth Attilát - már a főiskolai éveik alatt „megfertőzte" a levéltári munka szeretetével. Az évtized közepén egy kis históriai tudományos műhely alakult ki a kőszegi levéltárban. Ennek több kiváló szakdolgozatot lett az eredménye, amelyek fontos helyi, és továbbfejlesztve talán országos történeti kérdések megoldásához nyújthatnak segítséget. Ez a „fertőzés" többeknél tartós 18