Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

B. Benkhard Lilla: Kőszeg város déli védművei

történt megépítés időpontját meghatározni. A más célú és irányú - régészeti, építészettörténeti - kutatás sokáig nem vett tudomást a felismerésről. Mentségére szolgáljon, hogy a városfalon kívül ekkor még nemigen folyt feltárás. 1995-ben a Fő tér 1. számú lakóépület felújítása közben, a pincében lehetett először azonosítani a festményről ismert falszakaszt. A városárok külső oldalán álló épület Fő térre néző pincefalának északi oldala előtt közvetlenül húzódik egy fal. Ennek vonala eltér a házfaltól, enyhén ívesen hajlik, és a pince nyugati oldalán található, az egykori első hídpillér kő alapozásához szervesen illeszkedik. Szélessége 65 cm, anyaga habarcsba rakott terméskő, ún. cáki kő. Felmenő szakasza csekély, egykori koronázó szintje már nem állapítható meg. Vizsgálódásunkat behatárolta, hogy már csak betonozás után láthattuk és dokumentálhattuk.

52 Szerencsésebb helyzetben voltunk a néhány házzal keletebbre fekvő, Fő tér 7. számú épületnél, ahol a kivitelezéshez kapcsolódva a teljes épületkutatás mellett régészeti megfigyelést is végezhettünk. Az utcavonalra merőlegesen épített, L-alakú, egyemeletes lakóház hátsó, északi szakaszához utólag még egy földszintes melléképületet toldottak. A hosszú és keskeny kapualj a földszint keleti szélén húzódik. Tőle nyugatra egykor több helyiségre osztott szakasz volt, amit később egybenyitottak. Ebben a síkmennyezetes, földszinti helyiségben és az alatta lévő, boltozatos pinceterekben nyílt lehetőségünk - a szerkezeti munkákhoz kapcsolódva - régészeti megfigyelést végezni 1999-ben. Az utcával párhuzamos, kelet-nyugati irányú, három boltszakaszos, 3 m széles pincetér északi falát az egykori vizesárok ellenfalának felhasználásával alakították ki. Az ellenfal szélessége 65 cm, anyaga apró kavicsos, meszes habarcsba nagyobb hézagokkal rakott terméskő falazat, amelyet eredetileg nem vakolták. Alapozási kiugrás a vizesárok felőli oldalon - érthető módon - nem volt. A külső déli, föld felőli oldal szabálytalanabb síkjából a pinceszinttől -140 cm mélyen húzódik a 8-10 cm kiülésű alapozási kiugrás.

53 (7. kép) Az alapozás alja -264-270 cm-en, a mai utcaszinttől pedig -484490 cm-en van. A keskeny metszetfal felső 40 cm-es kevert rétege alatt, -215 cm-ig szintén kevert, de tömött sárgás-szürkés színű agyagos réteget lehetett megfigyelni. Az alapozási kiugráshoz kapcsolódó, határozott járószint azonban nem jelentkezett. -260 cm-ig 20-25 cm vastagságban nagyobb kavicsos, szürke agyagos, egy-egy faszénnel is kevert, már az alapozási fázishoz tartozó réteg mutatkozott. Legalul sárga agyagos, apróbb kavicsos, sóderes alapozás volt. Közvetlenül az alapfal alatt tiszta sódert tapinthattunk. -270 cm-en feljött a talajvíz, így további megfigyeléseket nem tehettünk. Alapozási árok beásása nem látszódott.

54 Leletanyag - egy darab mázas, az árok felöli oldalból származó 18. századi cseréptöredéket leszámítva - nem került elő. Meg kell cáfolnunk azt az állítást, miszerint „... a kőszegi múzeum nem végezhetett kutatásokat." (Bakay, 2001. 66. p.) A valóságban a Kőszegi Városi Múzeum vezetője korábban - a kivitelezők külön kérésére még a betonozási munkák előtt megtekintette a falszakaszt, de azt érdektelennek ítélte. A méreteket egységesen a fiókos dongaboltozat +210 cm-re lévő középső pontjához mértük. Mivel rendes régészeti feltárásra nem volt módunk, ezért szabályos árkokat sem tűzhettünk ki. A szerkezeti árok alsó szakasza kb. 50 cm-re szűkült össze, így a fal melletti rétegeket csak részlegesen tudtuk vizsgálni. Ezért nem tudjuk, hogy a fal mellé és alá terített sóderes réteg pontosan milyen szélességű volt egykor. Az alapozás megoldása hasonlít a Tábornok-házban (Jurisics tér 4-) feltárt városfal-alapozáshoz. 168