Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kuntner Ferenc: A mi PISTÁNK

Számára a közélet természetes élettér volt, és ma is az. A rendszerváltáskor is meghatá­rozó szerepet vállalt. Ezért lehetett hivatása és küldetése megtartása, gyakorlása mel­lett 1990-tól Kőszeg alpolgármestere, akit a „nagy lehetőség" elérkeztével is érdekelt a város élete, közélete, de nem kívánt elszakadni az általa oly nagy szenvedéllyel gyako­rolt történészi-levéltárosi-írói munkájától. Hiszen ő valahol már tudta történelmi „ta­pasztalataiból", hogy míg a politikai tevékenység csupán pillanatnyi reflektorfényt biz­tosít egy-egy ember számára, a komoly, felelősségteljes szakmai munka és hivatás vi­szont egy egész életre szól. És ez biztosíthatja „az" ember számára a halhatatlanságot. Merthogy Pista barátom munkássága révén kitörölhetetlen tintával írta be magát a halhatatlanok könyvébe, ami mára nemcsak ólombetűkkel rögzített tény, hanem a fény sebességével terjedő, immár a világ bármely részére eljuttatható adattá, információvá lett. Dr. Bariska István négy éve a város díszpolgára, és ha a mai kőszegi ifjú írók né­hány év vagy évtized múlva személyiségének titkait igyekeznek megfejteni, tevékenysé­gét méltányolva biztos, hogy a város krónikájának - de az ország történetírásának is ­meghatározó egyéniségeként fogják őt említeni. Pista nem csak a személyesen érdeklődőknek ad, és adott tanácsokat, felvilágo­sítást. A kutatás és az írás az elmúlt évtizedek során életformájává vált. Könyveinek lapjairól évszázadok néznek vissza ránk. írásai, könyvei korhű dokumentumok, ame­lyek szinte visszavarázsolják az olvasókat a sok-sok emberöltővel korábbi Kőszeg életé­be, és amelyek érzékletcsen mutatják be a városunkban élt hétköznapi emberek min­dennapi küzdelmeit, vereségeit és győzelmeit, sőt a hangulatokkal érzéseiket is sejtetik. Láthatjuk a régi házakat, és valljuk be őszintén, valamennyiünkben él egy „ős­régi" barátságos, bár talán szegényes otthon barátságos hangulata, mint ahogyan él bennünk egy gazdag ház emlékezete is, ahol mi voltunk az urak. Mindkét élet birtoko­sai mi voltunk, mint ahogyan jelen életünkben is mi vagyunk életünk birtokosai, irá­nyítói. Néha urak, néha szolgák. Néha irányítók, néha végrehajtók. Néha boldogok, néha pedig szenvedők. Pista jól tudott élni. Szerette az életet, szerette a hivatását, szerette a gyerekeit, a feleségét és szerette a városát - és szerette a múltját, ősei múltját, amelyből jelene ­vagyis munkássága, és felvállalt hivatása - gyökerezett. Pedig nem is Kőszegen született. Pista közelgő nyugdíjba vonulása alkalmából - egy bizonyos igen aktív életsza­kasz lassan bekövetkező lezárásaként - használtam a múlt időket, mert ilyenkor óha­tatlanul is lezár az ember egy bizonyos, számára az emberek által kijelölt időtartamot. De nem így az élet, hiszen ott még számtalan kihívás, meglepetés várja a csodálatosan friss szellemmel rendelkező barátomat! Még számtalan írással, kutatással eltöltött, „munkás" évet kívánok Pistának - a mi PISTANKnak -, hogy publikációi az utókornak is őrizzék meg Kőszeg gyönyörű emlékeit, de a jelen olvasóinak is adjanak támpontot ahhoz, hogyan is közelítsék meg városunkat, műemlékcinket, életünket. Mert azért valljuk be őszintén, hogy mi, kősze­giek azért mégiscsak mások vagyunk, mint - mások ... Kuntner Ferenc Kőszeg város polgármestere 16

Next

/
Thumbnails
Contents