Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

seben is. Az sem vitatható ugyanakkor, hogy ily módon a rábízott országrészben egyúttal képes volt elfojtani az antitrinitáriusok mozgalmát, azaz vallási türelme korlátozott volt. Ez azonban a katolikus Habsburg-dinasztia szolgálatában álló, magasrangú katonai vezető részéről teljességgel érthető', hiszen az Erdélyben politikailag is egyre befolyásosabb szentháromság-tagadók esetleges királysági térnyerése akár súlyos politikaikatonai következményekkel is járhatott volna. És noha Miksa császárról - Schwendihez hasonlóan - még a bécsi udvarban is köztudott volt, hogy személyesen meglehetősen fogékony a protestantizmus egyes elemei iránt, az újabb kutatások bizonyították, hogy közvetlen politikai tanácsadói - titkos tanácsosai - között kizárólag katolikusok kaptak helyet.

77 A magyarországi vezető katonai tisztségviselők között protestantizmust támogató tevékenységével Schwendi mégsem tartozott a kivételek közé. Utódja, az evangélikus Hans Rucber kassai vagy Andreas Kielman komáromi és kanizsai főkapitány, illetve a Wittenbergben végzett és zsoltárokat fordító David Ungnad - aki 1584 és 1600 között a Haditanács elnöke, azaz a magyarországi határvédelmi rendszer legfőbb irányítója volt - mindhárman Schwendi jó ismerősei közé tartoztak, és szintúgy lelkesen pártfogolták a protestantizmust. Sőt, a legújabb kutatások alapján már az is kijelenthető, hogy a magyar hadszíntéren szolgált idegen - német, osztrák és cseh-morva - főtisztek a 16. század utolsó harmadában - német birodalmi és osztrák, cseh tartományi kapcsolataiknak köszönhetően - számottevő mértékben járultak hozzá a protestantizmus Kárpát-medencebeli megerősödéséhez, a humanista kapcsolatok fennmaradásához, és ezzel a magyarországi kultúra, a szellemi élet és a művészetek gazdagításához.

78 A TOKAJI BOR NYUGAT-EURÓPAI PATRÓNUSA Lazarus von Schwendi neve nemcsak a hadügy és hadtudomány, a különféle szellemi és vallási irányzatok, hanem még a borkultúra terén is összeköti Magyarországot Európával. A művelt hadvezér hadjáratai idején megtapasztalhatta azt is, hogy a török hódítás a magyarországi bortermelésben alapvető változásokat idézett elő. Ennek lényege az volt, hogy a Szerémség török megszállása (1521-1526) miatt az ottani virágzó szőlőművelés nagyrészt halálra ítéltetett. Ennek ellenére a hagyományosan neves magyar bortermelés mégsem szűnt meg - miként arról a Németalföldet megjárt, későbbi neves esztergomi érsek, Oláh Miklós 1536-ban Magyarországról megjelent nevezetes műve szemléletesen tanúskodik: „Borból oly sok van, hogy Magyarország csaknem minden vidéke terem nemes borokat, édeset és savanykásat, a kettő köztit, erősét, könnyűt, mérsékelten hatót, de fehéret jóval többet, mint vöröset. A sört a borbőség miatt csak az ország kis részén ismerik. ... Megesik többször, hogy a kedvező időjárás és a jó évszak akkora mennyiségű bort ad, hogy alig lehet a bor tárolásához szükséges hordókat találni, hanem más házi használatra Lanzinner, 1994. 311-314. p. Pálffy, 2000. 203-207. p. Kielman pályájára lásd még külön Pálffy Géza: Egy Zala megyei település nevének keletkezéstörténete és eddig ismeretlen XVI. századi névadója. Kilimán falu és Andreas Kielman von Kielmansegg. = Magyar Nyelv, 1996. 2. sz. 163-174. p. 118