Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

Eleinte V. Károly császár szolgálatában állt. 1546-ban és 1547-ben hadbiztosként vett részt a protestáns fejedelmek ellen folytatott schmalkaldeni háborúban, ahol először láthatott nagyobb számban magyar huszárokat és gyalogosokat.

12 Később különféle katonai és diplomáciai megbízatásokban tevékenykedett, és 1552-ben már egy német gyalogezred parancsnoka volt Németalföldön, majd 1557-ben spanyol zsoldban vett részt St. Quentin sikeres ostromában, egy esztendővel később pedig a nevezetes gravelingeni csatában. A birodalmi, a németalföldi és a francia frontokon való tapasztalatszerzés elsőrangú iskolát jelentett számára, hiszen ezeken a területeken a kor legfejlettebb, már modernnek nevezhető, bár még nem állandó hadseregei küzdöttek egymással. Nevezetesen az időközben lezajlott hadügyi fejlődésnek/forradalomnak

1 köszönhetően már olyan nagyobb létszámú, gyakran több tízezer fős seregek viaskodtak modern tűzfegyverekkel egymással, amelyek egyre fejlődő taktikai-harcászati ismeretek birtokában is voltak. V. Károly császár, majd II. Fülöp spanyol király zsoldján szerzett tapasztalatait Schwendi hamarosan Európa másik fontos szárazföldi hadszínterén, a Bécs központú Habsburg Monarchia védőbástyájává vált Magyarországon is kamatoztathatta. I. Ferdinánd többszöri meghívásának kényszerű elhárítását és egy rövid, 1561 legvégén betöltött magyarországi hadbiztosságot

14 követően, 1564 őszén az éppen trónra lépő Miksa császár és király szolgálatába szegődött. A madridi és a bécsi udvar közötti hosszú tárgyalások után a már ismert és elismert hadvezért a császárvárosban nem akármilyen feladatra szerződtették. Az Udvari Haditanács legfőbb célja ez időben az volt, hogy az oszmánok feltartóztatására Magyarországon befejezze az alakulóban lévő új határvédelrische Studien; 442.); Liepold, Antonio: Wider den Erbfeind christlichen Glaubens. Die Rolle des mederen Adels in den Türkenkriegen des 16. Jahrhunderts. Frankfurt am Main-Berlin-Bem-New York-ParisWien, 1998. (továbbiakban: Liepold, 1998.) passim. (Europäische Hochschulschriften. Reihe 3.. Geschichte und ihre Hilfswissenschaften; 767.); Fichtner, Paula Sutter: Emperor Maximilian II. New Haven-London, 2001. (továbbiakban: Fichtner, 2001.) 121-134., 147., 185-186. p. Károlyi Árpád: Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban. = Századok (továbbiakban: SZ) 1877. [7. sz.] 642-654., [10. sz.] 841-854. p.; Martian Julián: Magyarok V. Károly császár udvartartásában, 154647. In: Erdélyi Múzeum. 27. Kolozsvár, 1910. (továbbiakban: Martian, 1910.) 53-54. p. A legfontosabb munkák a 16. századra vonatkozóan: Roberts, Mídiael: The Military Revolution, 15601660. Belfast, 1956 30. p. és In: Essays in Swedish History. London, 1967. 195-225. p.; Parker, Geoffrey: Die militärische Revolution. Die Kriegskunst und der Aufstieg des Westens, 1500-1800. Frankfurt-New York, 1990. 231 p.; Black, Jeremy: A Military Revolution? Military Change and European Society, 1550-1800. London, 1991. 109 p.; The Military Revolution Debate. Readings on the Military Transformation of Early Modern Europe. Ed. Rogers, Clifford J.; Boulder-San Francisco-Oxford, 1995. 387 p.; Eltis, David: The Military Revolution in Sixteenth-Century Europe. New York, 1995. 175 p. I. Ferdinánd 1561. október 29-én Schwendit magyarországi és horvát-szlavón hadbiztossá nevezte ki: „Kriegscommisari in Hungern, auch Windischlandt und Khrabathen'. Österreichisches Staatsarchiv (továbbiakban: OStA) Kriegsarchiv (továbbiakban: KA) Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Bestallungen (továbbiakban: Best.) nr. 101.; OStA KA Protokolle des Wiener Hofkriegsrates (továbbiakban: HKRProt.) Exp. Bd. 142. fol. 48., mely tisztében részt is vett egy nagyobb végvárvizsgálatban. ÖStA KA Alte Feldakten (továbbiakban: AFA) 1561/11/1., ad 1 a. és ad 1 b. Végleges szerződtetése azonban ekkor még nem sikerült. (König, 1934. 57-59. p.; Lou than, 1994. 179. p.; Nicklas, 1995. 99-102. p.) 104