Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

gyarlakta török hódoltság is része tudott maradni Európának. A királyi Magyarország ugyanis a Duna-menti Habsburg Monarchia védőbástyájaként, illetve élőállatot, bort, gabonát és mézet biztosító éléskamrájaként, továbbá még mindig jelentős rézexportőreként, Európa egyik legfontosabb nagyhatalmának meghatározó része maradt és lett. Ez még akkor is igaz, ha e feladatainak ellátásához nem nélkülözhette az osztrák és cseh tartományok, valamint a Német-római Birodalom tekintélyes éves segélyeit, valamint az ottani tehetős bankár- és kereskedőcsaládok hiteleit.

2 Közép-Európa és a frontországává vált Magyar Királyság egymásrautaltságának tehát jelentős pozitív következményei (is) voltak. A politikai-katonai és gazdasági kapcsolatok mellett a hadszíntérré vált országrészek szilárdan képesek voltak megmaradni az európai keresztény kultúrkörben és a kontinens szellemi vérkeringésében is. Ennek a rendkívül fontos jelenségnek az egyik legfőbb okára 1555-ben éppen Lazarus Freiherr von Schwendi későbbi főkapitánytársa,

3 csömöri Zay Ferenc akkori konstantinápolyi követ

4 meggyőzően világított rá. A nagyvezír ugyanis a tárgyalások folyamán az alábbi kérdést intézte hozzá: „Te magyar vagy, ti magyarok miért nem nyugodtok meg, a német disznóktól térjetek át végre a hatalmas szultánhoz- Királyotok úgysem törődik veletek, a németek jobban gyűlölnek benneteket, mint minket."

5 Zay erre a következőket válaszolta: „Nem helyes ez a beszéd, mert igaz ugyan, hogy a nyelvnek különbsége megkülönbözteti a németet, spanyolt, olaszt, franciát, csehet, lengyelt, magyart, de egy és ugyanazon vallás köt össze bennünket, mert mindnyájan ugyanazon Istent hisszük."

6 Mindehhez még hozzátehető, hogy Magyarországot Európához az ekkor ugyan korántsem egységes keresztény valláson kívül a keresztény kultúra, szellemiség és művészet kapcsolta. A 16. században ezt a vallási, kulturális, szellemi és művészeti Összetartó erőt a humanizmus, a reformáció és a késő-reneszánsz képviselték. Ezek újabb és újabb áramlatai szinte késedelem nélkül éreztették hatásukat a háborúk dúlta Magyarországon is. Ez a különleges helyzet nem kis részben azzal volt magyarázható, hogy a Magyar Királyságnak egészen 1635-ig nem volt saját egyeteme. A külföldi, elsősorban olasz (Bologna, Padova), osztrák (Bécs, Grác) és mindenekelőtt protestáns német (Wittenberg, Straßburg, Heidelberg, Tübingen, Jéna stb.), svájci (Basel, Zürich), holland (Franeker, Leiden) és angol (Oxford, Cambridge) egyetemeken tanuló nagyszámú magyarországi diák, azaz a vándorló tudás, állandó és eleven kapcsolattartást biztosított Európa legUő.: Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyékában. Bp., 1994- 39 p. (História Könyvtár. Eló'adások a történettudomány műhelyeiből; 5.) és újabban összefoglaló jelleggel: Pálffy Géza: A tizenhatodik század története. Bp., 2000. (továbbiakban: Pálffy, 2000.) passim. (Magyar Századok; 6.) Különböző kormányszervi, városi és családi levéltárakban őrzött több száz, 1565 és 1568 között kelt és közösen aláírt levelük kiadása, illetve feldolgozása a további kutatások feladata. Életrajza: Thallcjczi Lajos: Csömöri Zay Ferencz, 1505-1570. Bp., 1885. (továbbiakban: Thallóczi, 1885.) 171 p. (Magyar Történeti Életrajzok) Szekfű Gyula: A kereszténység védőbástyája. A védelem királyi szervezése. In: Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. 3. köt. 2. bó'v. teljes kiad. Bp., 1935. (továbbiakban: Szekfű, 1935.) 113. p. 6 SzekfŰ, 1935. 114. p. 102