Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

VÉGH GYULA: Postface (vers)

VÉGH GYULA: POSTFACE Ilyen az élet: Tarka zűrzavar, Zápor, vihar; legtöbbször szomorú Alig hogy felsütütt a nap, hamar El is búvik s derűre jő ború. Es végül is - ez már kétségtelen — Legyőzne csüggedés, sötét, komoly, Ha nem segítene a szíveken Olykor egy ártatlan, szelíd mosoly. így lett e könyv, esernyőnek - tréfa A szürke ég alatt is célszerű: Eláll a könny-eső is tőle néha, s egy percre tán - borura jön derű. OSZK QH 3684. VÉGH GYULA.- BORÚRA DERŰ. 1936. 14. FOL. MAGYAR SZEKRÉNY 1791-BŐL. FOTÓ: URBÁNNÉ NÓVÁK ZSUZSA