Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

TÓTH KÁLMÁN: Verebi Végh Gyula és az 1912. évi „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás"

közönség ízlésének és kultúrtörténeti érzékének nyújthat nemes élvezetet, másfelől hivatva lesz módot adni arra, hogy úgy a kultúregyesület maga megismerhesse és nyilvántarthassa ezen emlékeket, valamint hogy anyagot szolgáltasson a szakértők művelődéstörténeti kutatásaihoz. Egyúttal azt is reméli az egyesület, hogy a kiállítás rendezésével a nagyközönség figyelmét a kultúrtörténet minden emlékének megbecsülésére fogja felhívni, másfelől pedig az ország töb­bi vármegyéit is példájával arra fogja buzdítani, hogy a területén található kulturális emléke­ket számba vegyék és lehetőleg a nagyközönségnek is hasonló kiállításokon bemutassák­Ezen intencióktól áthatva az egyesület készséggel hoz meg minden tőle telhető áldoza­tot a kiállítás sikere érdekében, mert bízik Vasvármegye művelt közönségében, hogy bi­zonnyal megérti, és méltányolni fogja a kiállítás jelentőségét. De a legnagyobb fáradság, a rendezőség leggondosabb körültekintése sem volna képes megfelelő eredményt elérni, ha maga a nagyérdemű közönség nem nyújtana segédkezet a kiállításon összeállítandó megfelelő anyag felkutatására. Ezért az egyesület bizalommal kéri fel a vármegye közönségét, egyházi és világi ható­ságait, hogy akik művészi becsű, kultúrtörténeti értékkel bíró tárgyak tulajdonában van­nak, Vagy mások tulajdonában megőrzött ilyen tárgyakról tudomással bírnak, kegyesked­jenek erről a kiállítás rendező bizottságának elnökét, gróf Széchenyi Rezsőt (lakik Gencsapátiban) értesíteni és vele becses elhatározásukat f évi március 15-ig közölni ar­ra nézve, hogy hajlandók-e az említett tárgyakat értékük biztosítása és az egyesület fele­lősségének feltétele mellett a kiállítás céljaira is idejében átengedni. " 37 A szép terv megvalósítása elé ekkor azonban akadályok gördültek. Először 1905 őszére halasztották a kiállítást. 38 Nyáron Széchenyi Rezső gróf távolléte ellenére még folytak valamiféle előkészületek. 39 Már a megnyitás napját is kitűzték október 1 -jére, a kiállítás mégsem valósult meg. 40 Nyilván a kultúrpalota építése körüli huzavona és az or­szágos politikai életben bekövetkezett kedvezőtlen változások hiúsították meg a tervet. AZ 1912. ÉVI MŰTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS MEGSZERVEZÉSE A kiállítás gondolata azonban nem halt végleg el. Végh Gyula így fogalmazott napló­jában: „Még egy nagyobb kulturális eseményről kell megemlékeznem, amelyben részem Volt: a Vasvármegyei műtörténeti kiállításról (1912). A Kultúregyesület körében felme­rült az eszme, hogy nagyszabású kiállítást kellene rendezni a megye területén magántu­lajdonban lévő műkincsekből. Köztudomású volt, hogy Vasmegyében, az egyházak tulaj­donában, a számos főúri várban és kastélyban, de kjsebb emberek birtokában is sok érté­kes régiség létezik- Ezeket akartuk egyszer együttesen bemutatni a nyilvánosságnak- A terv a megvalósulás stádiumába lépett. Üléseztünk, gyűjtöttük az adatokat, körleveleket menesztettünk szét a megyében. " 4I 53

Next

/
Thumbnails
Contents