Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

TÓTH KÁLMÁN: Verebi Végh Gyula és az 1912. évi „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás"

úrrá teszi azt, aki benne él... Ennek a magasabb fokú, sokoldalú műveltségnek gondozását, terjesztését tűzte ki céljául a kultúregyesület, ez a cél lebegett a kormány előtt is, amikor a díszes palota emelésénél az egyesületet támogatta. ... Igaz, hogy a kultúra elnyerése sok előtanulmányt, fáradságot igényel, csakis ott élhet természetes életet, ahol a mindennapi egzisztenciában gyökerezik- De ott aztán felülállva a társadalmi és egyéb korlátokon, egyaránt árasztja áldását mindenkire, akj oltárához járul. Ha pedig a magas kultúra létjogosultságát elismerjük, ... akkor a magas kultúra céljait - és csakis azokat — szolgáló intézmények létjogosultságát is el k^U ismernünk, nem kívánhatjuk az ilyen intézményektől, hogy más, talán szép, igen hasznos, de rendeltetésükkel össze nem függő célokat is szolgáljanak. A szépművészeti múzeumból a mozielőadások épp úgy kJ vannak zárva, mint a kaszárnyából a képkiállítások- Őrködnünk kell afelett, hogy a kultúra háza a béke háza legyen, hogy ki legyen onnan zárva minden, ami politikai ízű, osztályharcokra, csoportérdekre emlékeztet. ... Aminthogy minden művelt ember kalapot emel a munka előtt, úgy a kultúrát is és annak legmagasabb rangját, a művészetet megilleti a megbecsülés és tisztelet, mint a nemzetek szellemi életének, lelki tulajdonságainakfokmérőjét és örökéletű momentumát. Suum eneque. Es ha fonák dolog volna, amint a cikk hója igen helyesen mondja, a kultúra gúlájának építését a csúcsánál kezdeni, úgy helytelen az is, ha az épület alapköveit — a kultúrába való hitet, a kultúra tiszteletét bolygatjuk meg, mikor még a sok áldozattal emelt épület úgyszólván tető alá sem jutott. "

I6 Nem csak hírlapi vitákban állt ki nyílt sisakkal nézetei mellett Végh Gyula, hanem a Kultúregyesületen belül is meg kellett küzdenie a jó szándékú, de a képzőművészethez durva kézzel közelítő törekvésekkel. Állandó konfliktusok forrása volt az időszaki kiállítások rendezése. „A Szombathelyen megnyitott képkiállítások ismételten aktuálissá teszik azt a tényt, hogy Szombathelyen az időleges művészeti kiállítások rendezésére alkalmas helyiség nincsen, és különösen hogy a múzeum úgymint az épülő kultúrház ily kiállításokra nem alkalmas. A képkiállításokhoz a múzeum nyugati szárnyának kiépítése alkalmával a helyiségprobléma megoldható lenne."

]7 — írta 1909-ben, képtárőri munkajelentésében Végh Gyula. A további építkezésre nem került sor, az időszakos kiállításokat a múzeum alagsori helyiségében rendezték meg, az elsőt 1909 májusában. Ekkor Bélaván Burchard István festőművész, a pozsonyi képzőművészeti társulat igazgatója és dr. Giay Frigyes szombathelyi törvényszéki bíró, műkedvelő festő műveit állították ki. Mindjárt az első rendezés nagy fiaskónak bizonyult, a tárlat színvonala alatta maradt a kívánalmaknak. „...Nem tartom lehetetlennek, hogy Bélavári tud jó képet festeni, ez a szombathelyi kiállítása azonban fölöttébb óvatosan titkolja az ő kvalitásait. ... ezentúl bizonyára jobban megfogja nézni a kultúregyesület, hogy milyen műalkotásoknak ad helyet a múzeum épületében." - írta a Vasmegyei Napló tudósítója, aki a „dilettáns festő", Giay képeiről viszont jó véleménnyel volt.

18 Az alacsony színvonalú tárlatot a Kultúregyesület Végh Gyula megkérdezése nélkül rendezte, aki emiatt azonnal lemondott a szépművészeti osztály vezetéséről és igazgatóválasztmányi tagságáról is. Hivatalos lemondó levelében nem ezt az okot jelölte meg: 48