Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)

„SZERELMEK Tal án nem véletlen, hogy Végh Gyula 1940-ben fejezte be a „Szerelmek" című önélet­rajzi jellegű vallomását, mintegy végigpörgetve élete lapjait, hiszen nem tudhatta, mit hoz a holnap. Az írásából kiderül, hogy az első szerelme a természet iránt nyilvánult meg. Minden iránt érdeklődött, ami virított, csillogott, mozgott és élt. Főleg a bogarakkal foglalkozott sokat. „Örültem látásukon, vágytam bírni, ismerni őket. Kezdtem gyűjteni őket, először a bogarakat, azután a lepkéket, sőt a szitakötőket és a darázsféléket is. Sőt hamarosan kedvet kaptam megörökíteni képmásukat is, képben és plasztikában ..." 87 A természet­kutató irodalmi tevékenysége 11 éves korában zárult le, ellenben a rovargyűjtéshez visz­szatért, amikor Bozsokon megtelepülve a kőszegi vidék rovarfaunája iránt kezdett komo­lyabban érdeklődni. Elég tekintélyes gyűjteményt hozott össze, melyet 1933-ban a kő­szegi múzeumnak ajándékozott. 88 E gyűjtemény törzsét —1.119 darab meghatározott és 340 meghatározatlan bogarat, továbbá 451 darab lepkét - Végh Gyula gyűjtötte össze bozsoki nyaralásai alatt. 89 Egy másik korai szerelme a heraldika volt. Az 1884. évi ötvösmű kiállítás zománcolt címerei — különösen az aacheniek — az itt-ott összeszedett könyvek, Nagy Iván címerké­pei, a bécsi „Adler" és a magyar „Turul" első füzetei szép színes tábláival keltették fel a figyelmét a címerek iránt és gyűjtötte, rajzolta és festette azokat. 15 éves korában kezdte a „Magyar Heraldika" szerkesztését, de a hézagpótlónak ígérkező mű sajnos befejezet­len maradt. Támogatója — Pulszky Ferenc — segítségével bejutott a Nemzeti Múzeum le­véltárába, ahol előkereste a publikálatlan címeres leveleket, és azokat másolgatta. 90 „Nem, a könyvekbe nem voltam szerelmes. Amit irántuk éreztem inkább olyan valami volt, mint a hit, remény és a szeretet... A szép könyv mindenkor nagy vonzerőt gyakorolt reám." 9] A könyvkötészettel, sőt könyv-írással, illusztrációval, illuminálással is próbálkozott. „Megszámlálhatatlan az a sok békességes, jó óra, amit a kalligráfusi, miniatori és kompakton munka nekem szerzett. Utolsó nagyobb munkám ezen a téren a régi magyar könyvkötések és különösen a Corvin-kódexeknek aquarell hasonmásokban való lemásolása volt." 92 A régi magyar könyvkötés-hasonmásainak gyűjteménye több kiállításon szerepelt, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi könyvtára szerzett meg. „Könyvszerel­mem sok barátot szerzett nekem ... Első helyen említem gróf Apponyi Sándornak, az eu­rópai hírű magyar bibliophilnek megtisztelő bizalmát. Felejthetetlen napokat töltöttem len­gyelt otthonában, miközben könyvtára egy kis részének katalogizálásában szerény erőm­mel segítségére lehettem. Nekem jutott osztályrészül, hogy a „Hungaricá"-nak a Széchényi könyvtár részére történt adományozását közvetíthettem. Az Apponyi Sándor díszelnöksége alatt álló Magyar Bibliophil Társaságnak több éven át elnöke Voltam. Hálámnak azzal aka­rok kifejezést adni, hogy igénytelen bibliophil-kpnyveimet, főleg a szakmába vágó segédkpny­23

Next

/
Thumbnails
Contents