Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

eddig gátolták az osztrák kormánnyal kezdendő tárgyalások végett augusztus 31 -én Bécsbe idézett, de az előírt 14 nap alatt ott meg nem jelent magyar miniszterek felutazását. A leirat nagyon sürgősnek minősítette a tárgyalások elkezdését, mert az az állapot, amelyben Magyarország jelenleg van, az uralkodó szerint (is) ellentétes az ausztriai államegység érdekeivel. Mindezek leleplezték a bécsi miniszteriális és udvari körök alakoskodását. Az előbbiek most szót sem ejtenek a bán Bécsbe hívásáról, holott szeptember 4-én, mint a báni tisztség újra törvényes betöltőjét vagy megbízottját a király által szintén Bécsbe invitálták a tárgyalásokra. Az utóbbiak pedig nem veszik tudomásul - vagy észre? -, hogy az adott időben nem léteznek magyar miniszterek, hiszen Batthyány javasolt kormánylistája vagy fel sem érkezett még, vagy ha igen, nem mondott róla véleményt az uralkodó. Ferdinánd leiratát a nádor egyébként továbbítás végett olyan kísérőlevéllel adta át a Budára érkezése éjjelén haladéktalanul magához kéretett Batthyánynak, hogy a Ház nyilatkozzék végre a szóban forgó Államiratról. Ámde a nádor nem elsősorban e leirat miatt akart már az éjszakai órákban találkozni Batthyány val. Szóban, majd írásban is beszámolt neki a táborban történtekről. Emlékeztette őt küldetése vállalásának feltételeire és arra a kikötéseivel egyidejűleg tett nyilatkozatára, amely szerint ha családi kötődései lehetetlenné tennék számára a nádori tisztség viselését, kész ez utóbbi feláldozására, mert ebben az esetben maradása többet ártana, mint használna az országnak. Felpanaszolta, hogy a táborban nem talált kellő fegyveres erőt, holott éppen ez volt missziója vállalásának egyik feltétele. Valószínűsítette, hogy e tény, hiszen ez a bán előtt sem lehetett ismeretlen, ugyancsak szerepet játszott békítési kísérletének kudarcában. Ráadásul az uralkodótól, aki a kiegyezés megkísérlését jóváhagyta, azt az utasítást kapta, hogy mint főherceg, maradjon távol „minden tettleges összeütközéstől". Ezen intést követve, nem tehet mást, minthogy Bécsbe megy kieszközölni: a király hatalmi szóval tüstént szüntesse meg a polgárháborút. Ha azonban törekvése nem jár sikerrel, azaz a béke helyreállítását nem tudja közreműködésével elősegíteni, ugyanakkor a királyi parancs értelmében az ország seregeit se vezényelheti, holott ez nádori tisztéből folyó törvényes kötelessége lenne, akkor kéri felmentését az uralkodótól, és leteszi az ország kezébe nádori funkcióját. Egyébként mint pusztán főherceg is megtesz majd mindent, hogy az uralkodótól, meggyőzve őt az ország szomorú helyzetéről, segítséget szerezzen hazájának. Végül bejelentette: már 23-án Bécsbe indul, ám tart attól, hogy ha idő előtt derül ki szándéka, azt a lakosság az ország cserbenhagyásának fogja fel és meggátolja távozását. Ezért kérte Batthyányt, hogy elhatározását egyelőre tartsa titokban. Batthyány korábbi rossz tapasztalatai után sem tételezte fel, hogy a király valóban a fenti parancsot adta a nádornak. Mivel kérésére se mutatta meg neki István főherceg a szóban forgó leiratot, nem hitt annak létezésében. Inkább azt gyanította, hogy a nádor csupán zavargások kitörésétől fél, és csak gyávaságát akarja az állítólagos paranccsal palástolni. Azt tanácsolta hát neki, hogy vagy tegye közzé becsülete védelmében ezt a parancsot, vagy maradjon Budán, mert jelenléte annak lenne bizo# 83 •»