Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

lehet tétlen szemlélője. Határozott utasítást kér hát: mihez tartsa magát? Távozzék-e posztjáról és mikor? Vagy pedig e kérdések tisztázására személyesen hívják őt Bécsbe. - A főherceg az udvar állásfoglalása nélkül önként nem akart Batthyány reá vonatkozó feltételének eleget tenni, és nem küldött a bánnak megállást parancsoló levelet. Batthyány mostantól ismét mindent elkövetett a törvényesség óvására, vagy ott, ahol véleménye szerint csorbították azt a Ház határozatai, a törvénysértés lehető korrigálására. Már az országgyűlés szeptember 12-ei délelőtti ülésén - Klauzállal együtt - szót emelt Nyáry azon határozati javaslata ellen, amely a francia forradalom példájára a Háznak a haza megmentéséig tartó permanenciáját deklarálta volna. Ki tudja, már hányadszor, ismét aláhúzta, hogy Magyarország teljes biztonsággal egyedül a törvényességre támaszkodhat, márpedig az ajánlott lépés tökéletesen véget vetne az ország törvényes állásának. Kijelentette, hogy ő mindaddig nem tér le a törvényesség ösvényéről, amíg nem érzi a nemzetet akkora erő birtokosának, amellyel az a győzelem bizonyosságának tudatában mérkőzhet meg ellenségeivel. O az adott helyzetben és időben nem lát ilyen erőt; különben is a ma még az országgal tartó nádortól sem várható el és nem is kényszeríthető arra, hogy egyetértve az indítványozott lépéssel, a dinasztia tagjaként álljon egy forradalom élére. A többség hajlott Nyáry indítványának megszavazására, Deák közbelépésére azonban elállt a határozathozataltól. O ugyanis feleslegesnek tartott e tárgyban bármiféle végzést, mert a célt legálisan is elérhetőnek nevezte az áprilisi törvények azon rendelkezésének alkalmazásával, amely szerint az országgyűlés az esedékes költségvetés elfogadása előtt nem függeszthető fel, és senki által sem rekeszthető be. Ujabb miniszterelnöki megbízatásának másnapján - a szeptember 13-ai délelőtti ülésen - Batthyány máris konfliktusba került a Ház baloldalával. Ezen Boér Antal szóvá tette, hogy állítólag egyes laktanyákban azon sorkatonákat, akik át akarnak menni a honvédek közé, szökevényeknek minősítik. Madarász László pedig azon hírről számolt be, hogy a sorkatonák átlépését Batthyány tiltotta meg. Javaslatára a Ház felelet adására maga elé idéztette a miniszterelnököt. Boér megismételt tájékoztatójára Batthyány azt válaszolta, hogy nincs tudomása az átallok megbüntetéséről. Egyébként kérte a képviselőket, hogy bizalmuk jeleként hagyják az ő belátására a vonatkozó határozat alkalmazását. Mivel pedig számosan közbekiabálták, hogy „soha", elmagyarázta politikai lépéseinek célját: rá akarja bírni a királyt, hogy mentse meg az országot az ellenség inváziójától; ha az uralkodó erre nem lesz hajlandó, akkor ő leteszi hivatalát. Ferdinánd döntéséig viszont elkövet mindent, hogy az ellenség kellő fogadtatásra találjon. Ennek bizonyítására felsorolta tett intézkedéseit és azzal zárta nyilatkozatát, hogy ha a Ház helyben hagyja ezeket, akkor rendben, ha viszont nem, akkor ő képtelen lesz az országgyűlés bizalma nélkül kormányozni. A feszült hangulatban most Kossuth sietett nemeslelkűen Batthyány segítségére. Előbb hosszan indokolta a sorkatonák átlépésének engedélyezésére tett és a törvényhozók által végzéssé emelt saját indítványát. Azután bejelentette: ő helyesli a miniszterelnök honvédelmi politikáját, annak mostani nyilatkozatát pedig úgy értelmezi, hogy Batthyány nem kívánja a szóban forgó házhatározat felfüg4*s 73 «É.