Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

ség újravállalását, azzal az ígérettel kötve össze, hogy megbízatása esetén az új kormányt az udvar előtt szalonképtelen Kossuthot és Szemerét kihagyva állítja össze. Ajánlata fenntartását azonban két feltételének teljesítésétől tette függővé. Az egyik: a polgárháború meggátlása végett az uralkodó haladéktalanul adjon parancsot a - két oszlopban - fegyveresen Magyarországra tört bánnak, a nádor pedig ugyancsak írásban szólítsa fel őt arra, hogy miután a két ország főütközési pontját jelentő korábbi kormány félreállt, csapataival együtt megállva várja be a békés kiegyenlítést. Másik kikötése pénzügyi vonatkozású volt. A nádor még szeptember 10-én arra hívta fel a még hivatalban lévő Batthyányt, hogy intézkedjék az ötforintos bankjegyek legfelsőbb jóváhagyást még nem nyert forgalomba bocsátásának felfüggesztéséről, amíg a vonatkozó törvény szentesítése be nem következik. A miniszterelnök azonban közben, mivel lemondott, bármiféle intézkedésre elveszítette illetékességét, a Ház pedig másnap meghozta említett végzését a kiadott bankjegyek kötelező elfogadásáról. A nádor a királynak mindezekről beszámoló szeptember 12-ei feliratában utalt rá, hogy a magyar államkincstár kiürült és a pénzhiány csak öt- és tízforintos bankjegyek forgalmazásával fedezhető; ehhez viszont ő, mint nádor, nem járulhat hozzá. Batthyány mindezek tudatában kért - második feltételeként - Bécsből legalább egymillió értékű bankjegyet a pesti pénztárnak, aláhúzva, hogy enélkül, hiába késik a vonatkozó törvény szentesítése, a magyar bankjegyek forgalmazását nem tudja leállítani. Eltökélten jelentette ki azt is, hogy e két kívánságának elutasítása esetén kormányalakításra semmiképpen sem hajlandó. A nádor bizonyára nem minden töprengés nélkül, a helyzet kényszerének szorításában elfogadta Batthyány ajánlkozását és vállalta feltételeinek a királyhoz történő továbbítását. Úgy látva, hogy Kossuth és Szemere veszélyeztetik a nyugalmat, tapasztalva, hogy a sorezredeket zászlaik elhagyására bíztatják, és tartva attól, hogy a két városban felkelés tör ki, írásos válaszában közölte Batthyányval: a jövő kormány elnökéül őt terjesztette az uralkodónak elő; egyúttal felszólította, hogy Ferdinánd döntésének beérkeztéig vonja vissza lemondását, és felelős miniszterként ideiglenesen intézzen minden ügyet, illetőleg ellenjegyezzen minden iratot, amelyhez az ellenjegyzés a törvény értelmében elengedhetetlen. A királynak a főherceg annak hangsúlyozása mellett javasolta Batthyány lemondásának elfogadását, egyidejűleg megbízását a miniszterelnöki teendők újbóli ellátásával, hogy meggyőződése szerint az országgyűlés többségének jelenlegi politikai felfogása miatt egyedül az ő befolyása és energiája ellensúlyozhatják Kossuth „kárhozatos" hatását. Hiszen e pillanatban rajta kívül nem ismer senkit, aki élvezné a Ház többségének bizalmát, mellette legfeljebb még Vay Miklós jöhetne szóba. Ugyanezen felterjesztésében a nádor hűségnyilatkozatot tett a király mellett. Őfelsége parancsait mindig a leggondosabb engedelmességgel teljesíti ugyan, de most utasítás hiányában nem tudja, hogy mit tegyen abban az esetben, ha az uralkodó engedélyezi, de legalábbis nem állítja le a bán további előnyomulás át. O nádorként esküt tett az ország integritására, ezért megtámadásának nem ^s 72 ?«.