Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

Batthyány arra gondolt, hogy az új kabinet megalakulásáig, tehát ideiglenesen, Kossuth, mint a lelépett kormány immár kétségtelenül legnépszerűbb tagja, egymagában - Szemere nélkül - biztosítsa miniszteri minőségében a kormányzás folyamatosságát. De elszámította és nem is pontosan fejezte ki magát. Kossuthot támogató megnyilatkozását az érintett is, meg a Ház is úgy értelmezte, hogy Batthyány Kossuth miniszterelnöksége mellett foglalt állást. Kossuth azonnal bejelentette, hogy ha a Ház felszólítja erre, 5 perc alatt betölti az üres miniszteri helyeket. Batthyány pedig az adott hangulat miatt indítványának sem értelmezését, sem visszavonását nem tartotta célszerűnek. Végül Pázmándy javaslatára úgy döntött az országgyűlés, hogy egy hattagú, Almásy Pál alelnök vezette küldöttség adja szóban a nádor tudtára: a törvényhozó testület nem ismeri el törvényesnek a kormányzást saját kezébe vevő lépését és kéri, hogy - mivel az ország egy pillanatra sem maradhat kormány nélkül - azonnal gondoskodjék új miniszterelnök kijelöléséről, a képviselőkkel pedig tudassa annak nevét. A végzés, Perczel Mór javaslatára, még kiegészült azzal, hogy a küldöttség tájékoztassa a nádort: a Ház és általa a nép bizalma Kossuthban összpontosul. Ez utóbbival az országgyűlés nyomást szándékozott gyakorolni a nádorra annak érdekében, hogy kormányalakításra Kossuthnak adasson megbízást. A főherceg szorult helyzetbe került és magyarázkodásra kényszerült. Mind a küldöttségnek, mind az éjszaka folyamán őt felkereső Pázmándynak azt bizonygatta, hogy ő csupán a kormányzás folyamatosságát kívánta biztosítani, törvénysértést nem akart, de nem is követett el. Levelének ellenjegyeztetését azért találta feleslegesnek, mert az ellenjegyzést a törvény csak törvény vagy határozat esetében követeli meg, ő pedig pusztán értesítést küldött a képviselőknek. A nádor magyarázkodása persze szánalmas volt, mert nem volt igaza. Egyrészt a törvény értelmében csak kinevezett kormány által lehet kormányozni az országot; másrészt az 1848. évi 3. te, félreérthetetlenül fogalmaz: a királynak vagy helyettesének határozataihoz, rendeleteihez, intézkedéseihez és kinevezéseihez miniszteri ellenjegyzés szükséges. És mi másról szólt volna a nádor tájékoztatójának lényege, ha nem intézkedésről? Ugyanakkor a főherceg bizalmatlanságnak minősítette, hogy a Ház az ő mellőzésével bízta meg Kossuthot és Szemerét a kormányzással. Egyben kijelentette: az országgyűlés, amíg törvényesen jár el, reá mindig számíthat, ellenkező esetben viszont egy percig sem. Nehezményezését valójában - amint ezt másnap megírta az uralkodónak - annak burkolt jelzéséül szánta, hogy szerinte a Ház, mikor a fenti két minisztert az ő megkerülésével hatalmazta fel a kormányzásra, nevezettek pedig a felhatalmazást elfogadták eltértek a törvényességtől. Arra, hogy a képviselők részben meggyőződésből, részben külső nyomásra Kossuthot akarják a miniszterelnöki székben látni, a küldöttség előtt nem reagált. Felmérte, hogy ezen igény kategorikus elutasítása könynyen zavargásokra és anarchiára vezethet; elfogadása viszont, amelyet az udvar akarata szerint cselekvő Ferdinánd úgysem hagyna jóvá, zöld utat nyithatna a dinasztiával szakítani is kész erők számára. Szinte nyomban vitathatatlanná lett, hogy Kossuth és a Ház tekintélyes része nem habozik túllépni a törvényesség határain, amikor ezt véleményük szerint a hazamentés érdeke követeli. ^s 69 «"^