Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

zák fel e döntő lépésre. Ezért kéri javaslatainak a legfelsőbb helyre terjesztését, és haladéktalan választ vár mind indítványaira, mind azon kérdésére, hogy a rend biztosításához, mivel az ő erőforrásai ehhez elégtelenek, kaphat-e Bécsből csapatokat. Ha az udvar - így fejeződik be az nádor gondolatmenete - elzárkózik javaslatai elől, akkor Pesten várhatóan Kossuthnak és Nyáry Pálnak ajánlják fel a hatalmat, és ők biztosan elfogadják azt; ebben az esetben pedig lehetetlenné válik, hogy nádori tisztségében és Budán maradjon. István főherceg leveléből egyértelmű: ha választania kell, a dinasztia érdekeit még törvénytelenség elkövetése árán is Magyarország érdekei elé helyezi, családi vonzalmai erősebbek annál a kötelességérzetnél, amelyet nádori funkciója megkövetel. Ferenc Károly, szeptember 6-ai válaszlevele szerint, a nádor fejtegetéseiben nem látott elégséges okot arra, hogy nagyobb hatalmat kapjon, mint amekkora nádori tisztségéből következik. Nyilván az udvar álláspontját tolmácsolta, amikor - határozottan jelentve ki azt is, hogy lehetetlenség Pestre katonaságot küldeni - elutasította a nádornak legális vagy törvénytelen diktatúra bevezetését célzó javaslatát. Indoklása szerint Batthyány kormányának esetleges lemondásából még nem következik ennek szükségessége, hiszen a kormány lelépését követően a király - törvényes jogával élve - egy neki tetsző összetételű másikat nevezhet ki. Ezért - írta utasításképpen Ferenc Károly - elvárják tőle mint nádortól, hogy ha egy diktatúra gondolatával jönnének neki elő, illő módon utasítsa azt vissza. Az udvar a nádor előtt, a nádor Batthyányék előtt nem játszott nyílt kártyákkal. Utóbbiakat Bécsben érte a hír, hogy a bán csapatai augusztus 30-án megszállták Fiumét. Rögtön előterjesztésben kérték hát a királytól: parancsolja meg a horvát haderőnek, hogy azonnal távozzék a városból. De sem erre, sem más - időközben benyújtott - javaslataikra, így több ezredesnek tábornokká előléptetését tárgyazó előterjesztésükre nem érkezett válasz. Megkapták viszont szeptember 5-én a horvát ügyben tett javaslataikat ugyanezen a napon elutasító - különös és szokatlan módon Wessenberg ausztriai miniszterelnök, egyben házi és külügyminiszter által ellenjegyzett - lakonikus királyi döntést: a nádornak megküldött Államirat minden eszközt megjelöl ahhoz, hogy a Horvátországot illető zavarok és aggályok kiegyenlíttethessenek; ezért az uralkodó csak óhaját tudja ismételni, hogy ezeknek hamarosan végük lesz. Az udvar tehát, bár közvetetten, a horvát ügy rendezésének kizárólagos feltételéül olyan tárgyalások megindítását kötötte ki, amelyek folyományaként a magyar fél beleegyezik egy közös birodalmi kormány felállításába, kormánya pedig előzetesen tesz eleget mindazon kívánságoknak, amelyek teljesítése nélkül a behódolás szentesítésére hivatott tárgyalások el sem kezdhetők. Először úgy határoztak még e nap Batthyányék, hogy a miniszterelnök a kedvezőtlen válasszal viszszatér Pestre, Deák viszont továbbra is Bécsben marad sürgetni a döntést a többi előterjesztésről, főleg a had- és pénzügyi törvényjavaslatokról, mert a király ezeket sem hagyhatja felelet nélkül. E szándékukban az is közrejátszott, hogy időközben Klauzál azt írta neki: feltétlenül szükségesnek tartja Batthyány fővárosi jelenlétét, mert a Pesten maradt négy eltérő szellemiségű miniszter közül kettő - Kossuthra és Szemerére célozva ezzel -, a legenyhébben 4« 65 m,