Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

csáttatni kívánt rendeletek tervezeteit is. Latour ezeket 30-án azzal az üzenettel küldte hozzájuk viszsza, hogy forduljanak igényeikkel Ferenc Károly főherceghez. Ezt 31 -én meg is tették. A főherceg megígérte, hogy elősegíti javaslataik királyi elfogadását. Ám hasztalan jártak nála még kétszer, egyszer pedig - véghatározatért könyörögve - Ferdinándnál, amikor az említett törvényjavaslatokat is átnyújtották neki. Hiába kérték, hogy az ő szempontjaik és érveik részletezését ugyancsak hallgassák meg a sok ember életét követelhető veszély súlyosbodása miatt óráról órára sürgősebb döntéskor: a kérdésről érdemben senki sem volt hajlandó tárgyalni velük. Batthyány szeptember 3-án beszámolt István nádornak arról, hogy bár minden utat és eszközt kimerítettek, javaslataiknak egyetlen pontja sem talált méltánylásra. Tájékoztatóját azzal a keserű megjegyzéssel zárta, hogy az osztrák kormány a magyar ügyekben egészen a hajdani Staatsratot játssza és képviseli egy - Magyarországra nagyon is hátrányos - különbséggel: a tárgyalásokba a magyar minisztereket már egyáltalán nem vonják be. Egyébként is, említi meg még Batthyány, Bécsben az a hír járja, hogy a törvényeket egyáltalán nem szentesítik, a többi magyar kérés pedig mindaddig határozott válasz nélkül marad, amíg a pesti kormány egy bizonyos, a nádorhoz küldött irat ügyében nem hozza meg az elvárt döntést. Végül Deákkal együtt kérte a nádort: hasson oda, hogy vagy e helyzet változzék a leggyorsabban meg, vagy járja ki az uralkodónál elbocsátásukat miniszteri pozícióikból. A nádor másnapi válasza szerint már felhívta Ferenc Károly figyelmét az ügy fontosságára és kérte őt, hogy annak mihamarabbi elintézéséről Bécsben is nyilatkozzanak; egyébként ha vele is kívánnak hivatalos előterjesztést beadatni a királyhoz, akkor vagy részletesebb adatokat közöljenek vele, vagy Batthyány visszaérkezése után döntsenek e kérdésről. Felmentésüket ugyancsak személyesen kell majd velük és a kormánnyal megbeszélnie, mert a dolog törvényes formában csupán ezt követően intézhető el. Ugyancsak visszaérkezésük után tudja határozott döntésre vinni a király azon kérdéseit, amelyeket tájékoztatójában Batthyány érintett, és amelyeknek megválaszolása nélkül Bécsben nem akarnak tovább tárgyalni. Ez utóbbiakról, azaz a nádornál lévő irat létezéséről, amellyel kapcsolatban választ várt a magyar kormánytól az uralkodó, a miniszterelnök ekkor még csak hallomásból tudott. Arról az osztrák kormány augusztus 27-ei határozata folytán 31-én született és Ferdinánd elé terjesztett Staatsschriftről - Allamiratról - van szó, amelyet a király a benne foglaltak jóváhagyását nyilvánító leiratával, egyszersmind azzal a kéréssel küldött meg a nádornak, hogy azt „haladéktalan megfontolás és méltánylás végett" továbbítsa a magyar kormányhoz, annak pedig néhány tagja azonnal, de legkésőbb 8-10 napon belül jelenjék meg Bécsben és kezdje el vagy újítsa fel a magyar-horvát, valamint a magyar-összbirodalmi viszonyt illető tárgyalásokat, illetőleg alkudozásokat. Maga a Staatsschrift - és a tartalmának igazát elismerő uralkodó is - a Pragmatica Sanctio megsértésével vádolta a magyar kormányt és a törvényhozást. De az uralkodónak is szemére vetette, hogy ő is túltette magát a Pragmatica Sanction, amikor tavasszal ausztriai tartományainak megkérdezése nélkül adta áldását Magyarország pénzügyi, hadügyi és kereskedelmi függetlenségére. E hiba kiigazításának, Ausztria és Magyarország viszonya•s»s 62 í*.