Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Erdődy Gábor: Batthyány Lajos Magyarország nemzetközi mozgásteréről

Későbbi döntései, kritikus lépései megértése szempontjából is megkerülhetetlen alapkérdésnek bizonyult a közjogi viszony értelmezése. A Pragmatica Sanctio tartalmával kapcsolatos vitához kapcsolódva március 31-ei hozzászólásában egyértelművé tette, felfogása szerint az alapszerződésből az következik, hogy „kötelessége a magyarnak a monarchia integritását védeni kül megtámadásoknak és ellenségnek ellenében."

38 Egy a Habsburg Birodalmon belüli ellenforradalmi rendcsinálásban való esetleges magyar részvétel veszélyének kizárására gondolva, közvetve az alkotmányos-nemzeti kifejlődésükért küzdő népek szolidaritásának elsőbbségét is kifejezésre juttatva azonban sietve azt is hozzátette: „de nem azon értelemben, hogy kötelessége volna beavatkozni azon esetekben is, midőn a monarchia egyik vagy másik tartományának bel kormányzása változást igényel és kíván."

39 A hivatalba lépő magyar kormány a korán felismert ellentmondások ellenére bizakodva ítélte meg helyzetét, törekvései esélyeit s optimizmusát a nemzetközi fejlemények Magyarország szempontjából összességében kedvező alakulására alapozva. A magyar külpolitikai koncepció megfogalmazásában és érvényre juttatásában a minisztertársaival rendszeresen egyeztető Batthyány meghatározó szerepet vállalt. Európai látókörük középpontjában a magyar politikusok az orosz fenyegetést állították, egyetértve Kemény Zsigmond május 31-ei, a minisztérium félhivatalos lapjaként számon tartott Pesti Hírlapban megjelent helyzetértékelésével, miszerint: „A nyugati civilisatio meg fog küzdeni az éjszaki barbársággal. Ennek színhelye a kelet leend. Állásunk a civilisatio harczában épen az, mi a kereszténység egykori tusaiban a muzulmánokkal. Ha a slavismusnak sikerülne egyesülni a keleten és elborítani a magyarságot, alig volna Európának ereje, melly azt legyőzhesse. A mi fennmaradásunk ekkint a civilisatio életkérdése a keleten"*

0 A kormány külpolitikai prioritásainak első megfogalmazására a minisztertanács első, április 12-ei ülésén került sor a felvidéki szláv mozgalom felerősödéséről kapott hírek kapcsán. A határozat

41 pontos körképet rajzolt Magyarország nemzetközi környezetéről, és világosan meghatározta nemcsak a negatív kihívásokat, hanem a válaszként tervezett lépéseket is. A dokumentum Selmecbánya polgármestere jelentése alapján, abból a tényként kezelt feltételezésből indul ki, hogy tót ajkú és evangélikus vallású lakosok horvát és szerb nemzetiségű tanulókkal együttműködve s az orosz kormány tudtával lázadásra készül, hogy „Magyarország egész felvidékén a slav elem élénk mozgásban van"*

2 máris és arra figyelmeztet, hogy hasonló mozgalmak Horvátországban „az anyaországtóli elszakadásra intéztetnek."*

3 Az észak-magyarországi helyzet alakulása a szomszédos Galíciára irányította a kormány figyelmét. Batthyányék döntő jelentőséget tulajdonítottak a lengyel tartomány problémái sürgető megoldásának, mivel úgy ítélték meg, hogy „a Magyarországgal is határos Galliczia nyugalmától a többi örökös tartományok, de még sokkal inkább Magyarországnak nyugalma is feltételeztetik."** A rendezés érdekében sürgették a lengyel elemre támaszkodó nemzetőrség mielőbbi létrehozását és felfegyverzését valamint az úrbéri tartozások haladék nélküli törvényes megszüntetését magyar minta szerint, ezzel is elősegítve „az egész népben azon érdekegység"*

5 megteremtését. *s>í 33 <*s,