Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Gerő András: A hiányzó Batthyány-kultusz

rémtette meg a rendi világból polgárivá átalakuló nyilvánosságot, közéletét. A közélet pedig szerepeket teremtett, viselkedési mintákat, szimbolikus nyelvet hozott létre. A tartalmi húzóerőt a liberalizmus és a modern értelemben vett nemzeti érzés adta. A modern kifejezés itt annyit tesz, hogy a nemzet fogalma az addigi kiváltságosokon túlkerült és mindenkit magába foglalt, aki magyarul beszélt vagy azonosult a nemzetteremtő politikai-kulturális akarattal. A modern nemzet - éppen a rendiesség meghaladása okán - csak jogbővítéssel jöhetett létre és ez már önmagában is liberálissá tette a híveit. De a szabadelvűség nem merült ki a nemzetteremtésben, hanem egész politikai és társadalmi követelésrendszert jelentett: közteherviselés, sajtószabadság, népképviselet, az előjogok eltörlése, polgári jogegyenlőség a reformkor és 1848/49 kulcskifejezései lettek. Az új közösség, a nemzet és a liberális tartalom együttese Magyarországon is létrehozta a világias vallást, a nemzetistent. A reformáció óta először nyílt lehetősége arra, hogy a vallási alapon megosztott magyar társadalom addig elsődlegesnek tekintett elválasztó tényezői háttérbe szoruljanak és elkezdjenek eljelentéktelenedni. Az evangélikus Kossuth és a katolikus Deák között erősebb kötőerőt jelentett a nemzeti érzés és a szabadelvű reformok mozzanata, mint a vallási meggyőződés szétválasztó ereje. (Kossuth, egyik fia születésekor Deákot kérte fel keresztszülőnek - így lett a gyerek keresztneve is Ferenc.) A nemzeti ethosz oly erőssé vált, hogy - vallási mintára - kialakult az immár világi vallás eszköztárának teljes körű igénye. Az egyházi jelkép helyett-mellett a nemzeti jelkép, a vallási Messiás helyett-mellett a nemzetisten megváltó, a hit mártírja helyett-mellett a nemzeti mártír szerepköre. Az igazi kérdés nem az volt, hogy Istent leváltja-e a nemzetisten, hanem az, hogy miként. (A magyar mozgalomból saját nemzeti ihletet merítő L'udovit Stur mondta: az ember az életét vagy egy nemzetnek, vagy egy nőnek szenteli. Nem a szekularizáció, hanem útja volt alternatív. Persze volt olyan, aki mindkét igényt egyaránt követte.) Az átmenetet az egyházias és a világias hit között Zrínyi Miklós, a szigetvári hős töltötte be.

1 Oa keresztény Európáért halt meg, de a reformkorban az immár átértelmeződő nemzettudat hőse lett. Verseket írtak hozzá. Alakja kis boltok cégérein jelent meg. Mártírból lett a magyar - és horvát nemzet hőse, mintegy összekötve a kereszténységben gyökeredző áldozatvállalást, mártíriumot a nemzetért történő áldozatvállalással. De a nemzetisten megteremtése nem korlátozódott a nemzeti hőskeresésre. Teljesértékű, sodró erejű folyamattá vált. Az egyházias, rendi politikai nyelve a latin volt. Leváltották. Jött a magyar és 1844-től az ország hivatalos nyelve lett. Az új Istenhez immár a saját nyelvén lehetett szólni s fohászkodni. A nemzeti imádság szerepéért két - megzenésített - költemény is versengett. Kölcsey Ferenc 1823-ban írt, de csak 1828-ban megjelent verse, a Himnusz, a nemzeti nyelv törvényes diadalának évében, 1844ben lett megzenésítve. Erkel Ferenc egy óra alatt végzett a munkával és húsz aranyat kapott érte. Talán tudta, talán érezte: a pénz igazán semmiség ahhoz képest, hogy megszületett a nemzeti imádság. Mindenesetre nem lehetett biztos a dologban, hiszen Vörösmarty Mihály 1836-ban megjelent *i 124 «s>