Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez

gam, hogy ezt a császárnak előterjeszthesse. Keserű ér­zés töltött el. Én, aki mindenkinél szigorúbb voltam, el kell tűrjem a gyengeség vádját! Ki fog engem megvéde­ni, aki kíméletlen voltam? Senki sem, és joggal! Ha tá­vol tartottam volna magam az igazság pallosától, nem sebzett volna meg engem is. Bárcsak a családomnál le­hetnék, ott megvigasztalódnám! Átok tartott itt vissza; fordítsa el az ég ezt róíam!" 104 Kempen természetesen még aznap megírta iga­zoló jelentését, amelyben a sértett önérzet hangján idézte Haynau emlékezetébe, hogy a bírósági eljá­rások során milyen kérlelhetetlen volt a magyar lá­zadókkal; hogy amikor a hadbíró Batthyány ítéle­tét Olmützbó'l Bécsbe, a katonai fellebbviteli tör­vényszék elé terjesztette, ő tett óvást ezen „nem he­lyénvaló eljárással szemben"; 105 és soha eszébe sem jutott az, hogy Batthyány ítéletét vagy annak vég­rehajtását enyhítse. Az orvosokból és hadbírókból álló bizottság azt javasolta, hogy az ítéletet este lő­por és golyó által hajtsák végre, és ő, Kempen, mérlegelte azt, hogy ha kötél által hajtatja végre az ítéletet, a bekötözött nyakseben ismét megindul­hat a vérzés, ami „megindította volna a közönséget, amit mindenképp meg akartam akadályozni". 10 Haynau - úgy tűnik - elfogadta ezt az igazoló jelentést. Annál is inkább, mert Kempen az októ­ber 6. utáni időszakban valóban kíméletlen szigo­rúságot tanúsított. Október 9-én aláírta Csány László és Jeszenák János halálos ítéleteit, és októ­ber 10-én reggel hatkor mindkettőjüket felakasz­tották. Október 8-án Gonzeczky János tábori lel­készen, 20-án Peter Giron alezredesen, Mieczyslaw Woroniecki ezredesen és Karol d'Abancourt de Franqueville századoson, végül 24-én Perényi Zsig­mond felsőházi elnökön, Szacsvay Imre képviselő­házi jegyzőn és Csernyus Manó minisztériumi ta­nácsoson hajtották végre a halálos ítéletet. Némi elégtételül szolgálhatott számára az is, hogy a Die Presse október 13-ai száma néhány hízelgő szóval emlékezett meg róla Batthyány halálos ítéletének megváltoztatása miatt, „s egyúttal kifejezte azt a re­ményét is, hogy emberségem elöljáróimnál elismerésre talál". 101 1849 októberében ennyi volt az emberség: kötél helyett golyó. Függelék Buda, 1849. március 29, Batthyány Lajos gróf vallomása Móga János altábornagy 1848 októberi magatartásáról Jegyzőkönyv felvétetett a budai cs. kir. katonai-politika Köz­ponti Vizsgáló Bizottmány rendeletére a hasonló nevű bécsi cs. kir. hatóság e hó 26-án No. 302. alatt kelt leirata következtében, a Móga altábor­nagy urat illető vizsgálattal kapcsolatban. A Bizottmány a fogságban lévő ex-miniszterel­nök Batthyány Lajos grófhoz ment, és az a vizsgá­lat tárgyának megfelelő tudtuladása után előadta: Batthyány Lajos grófnak hívnak, Pozsonyban születtem, 40 éves, katolikus, nős, három gyermek atyja vagyok, soha sem álltam büntető bíróság előtt, múlt év áprilisától október haváig Magyaror­szág miniszterelnöke voltam, - 826-tól 830-ig cs. kir. hadnagyként szolgáltam a Miklós-huszároknál. Hivatkozom saját kihallgatásomra, amelyben már érintettem jelenlétemet a parndorfi táborban és Stixneusiedelben. Móga altábornagy úr felől még a továbbiakat közölhetem: ^s 117 «^

Next

/
Thumbnails
Contents