Melega Miklós (szerk.): Ágostai és helvét. A reformáció története Vas vármegyében (Szombathely, 2018)

A A Chernél család címere (Magyarország címeres könyve. Szerk. Alapi Gyula et al. Bp., 1913.146. tábla) 1 26 oo m á c i ó reformáció első szakasza alatt a főurak voltak az új hitfelekezetek leg­főbb támogatói. Eleinte nem mindenki vállalta nyíltan új hitét, de a 16. század második felében alig található olyan család, amely ne tért volna át, maguk után vonva birtokaik lakóit. A magyar Nádasdy, Batthyány, Zrínyi, Erdődy uradalmak mellett a zálogos területek urai, mint Johannes Weisprach is csatlakoztak a vallásváltoztatókhoz.1 A hitélet tárgyi és személyi feltételeiről ők gondoskodtak. Udvaraikban humanista tu­dósokat, magas képzettségű prédikátorokat, orvosokat, rektorokat, tanítókat foglalkoztattak. Bőkezű mecénásként könyvek kiadását támogatták, több helyen nyomdát működtettek. Ez az állapot állt fenn egészen a katolikus hitre való visszatérésükig, amikor tel­jesen szakítottak a protestantizmussal. A gyülekezetek ezután lényegében önfenntartóvá váltak, az önálló egzisztenciával bíró köznemesek és polgárok segítségével. Akkoriban terjedt el a rendszeres adakozások, alapítványok létrehozása illetve a végrendeleti hagyományok szokása, amely a gyülekezeten kívül, a kollégiumok, líceumok valamint az egyházkerületek fenntartását, továbbélését biztosították. Az ellenreformáció évtizedeiben azonban az adomá­nyozók helyzete is nehezebbé vált, csak az igazán elkö­telezettek és függetlenek maradtak meg felekezetűknél. 1646-ban az evangélikusok „leltárt" készítettek, hogy kik­nek a támogatására számíthattak még, közöttük az alábbi családok szerepeltek: Sibrik, telekesi Tőrök, gersei Petheő, Nádasdi, Palásti, Guary, Dömölki, Jánosi, Ostffy, Hagymási, Maróthy, Balogh, Polány, Kéry, mankóbüki Horvát, Herte- lendi, Darás, Sághi, Hollósi, Kaczor, Szelestei, Darabos, Job­bágyi, Paty. Külön kiemelték Kőszeg város tanácsát, amely ekkoriban vette át részben Csepreg és a Nádasdy család szerepét, kollégiumot és nyomdát is fenntartott.2 Később az egyház szempontjából fontos famíliák,3 mint a Fügh, Czeke, Káldy, Mesterházy, Vidos és a Weöres is aktívabbak­ká váltak. Ezen ősi nemesi családok utolsó nagy képviselője Ostffy Lajos - főispán, országgyűlési képviselő -, aki hosz- szú éveken át működött az egyházmegye felügyelőjeként. A reformátusoknál ilyen összeírásról nem tudunk, de ott is sokan akadtak, akik generációkon keresztül anyagiakkal vagy munkájukkal jelentős segítséget nyújtottak hitsorsosa- iknak. Felsőőrön (ma: Oberwart, Ausztria) és az egyházmegyében is nagy sze­repet játszott a Szeremley és a Chernél család.4 Utóbbiból Jób az artikuláris hely templomáért tett sokat; Sámuel öccse a pápai kol­légiumra hagyta gazdag A Mesterházy Miklós címere a nemescsói templomban (Fotó: Bartos Róbert, 2017) könyvtárát;5 György, Gusztáv, Ferdinánd és Antal pedig a 19-20. században összesen több mint 60 évig töltötte be az Őrségi Egyházmegye gond­noki posztját. Fontos tevékenységet folytattak még a Dienesek, Nemesnépi Zakálokvagy Pálóczyak.6 Jegyzetek ’ Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. 1. köt. Sopron, 1924. (továbbiakban: Payr, 1924.) 237. p. 2 Payr, 1924.684. p. 3 Az egyes családok címereire lásd: J. Siebmacher's gros­ses und allgemeines Wappenbuch... Bd. 4.15. Abt. Der Adel von Ungarn. Bearb. Géza Csergheö, Iván Nagy. Nürnberg, 1893. (továbbiakban: Wappenbuch, 1893.) 775 p. Taf. 504; Bd. 4.15. Abt. Supplementband. Bearb. Géza Csergheö, Josef Csorna. Nürnberg, 1894. (további­akban: Wappenbuch, 1894.) 150 p. Taf. 102 4 Pataky László: Az Őrségi Református Egy­házmegye története. Bp., 1992. (továbbiakban: 1992.) 184-185. p. Söptei Imre: A kőszegi Várkör 67. sz. ház építés és tulajdonlás története, 1767- 1952. In: Előadások Vas megye történetéről. 5. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szom­bathely, 2010. 289-302. p. (Archivum Comitatus Castri- ferrei; 4.) 291-292. p. 6Pataky, 1922.415. p.

Next

/
Thumbnails
Contents