Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901
Csekő Ernő KÍSÉRTŐ MÚLT: A ZSIDÓELLENESSÉG IRRACIONÁLIS FORMÁINAK TOVÁBBÉLÉSE EGY TRAGÉDIÁBA FORDULT KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KAPCSÁN. PINCEHELY, 1901 Tanulmányomban 1 az 1901. évi képviselőválasztások legsúlyosabb, öt halálos áldozatot és több sebesültet követelő választásával, azon belül pedig az erőszakos eseményekben testet öltő zsidóellenességgel kívánok foglalkozni. Kísérletet teszek arra, hogy bemutassam, a zsidókkal szembeni túlkapásokban milyen szerepet játszottak az általam összefoglalóan zsidóellenesség irracionális formáiként meghatározott tévhitek, téveszmék, illetve előítéletek, ezek közül is elsősorban a vérváddal kapcsolatos képzetek, ismeretek hatása, illetve ezek továbbélése. A szakirodalom szinte egyöntetűen húzza meg a zsidóellenesség történetében korszakhatárként az 1870-es és az 1880-as éveket, amikor az addig elsősorban vallási meghatározottságú antijudeizmust felváltotta a politikai alapú antiszemitizmus. Az antiszemitizmust az előbbihez képest világiasabb eszmei alap, és egyértelmű - a zsidó térfoglalást meggátló, illetve azt visszaszorító - politikai célok jellemezték." A vallási különbözősségekben, előítéletekben gyökeredző antijudeizmushoz képest a politikai antiszemitizmus annyiban is új, hogy fellépése elsősorban nem az ortodox zsidóság felé irányult, illetve támadásainak célpontja elsődlegesen már nem a zsidók vallási különbözősségével, valamint idegenkedést kiváltó életvitelükkel, életkörülményeikkel voltak kapcsolatosak, hanem éppen ellenkezőleg, a zsidók túl sikeres társadalmi integrálódásának, erőteljes térfoglalásának következtében a megszerveződő antiszemita mozgalom törekvései legfőképpen az asszimiláció folyamata, és maga az asszimilált, asszimilálódó zsidóság ellen irányultak. Az antiszemitizmus, illetve a koherens antiszemita ideológia megjelenésével tehát a zsidóellenesség minőségileg új szakaszba lépett, amelyben a szekularizáció folyamatához illeszkedően a vallási (teológiai) eredetű fenntartások, illetve ellenséges érzület már kevesebb szerepet játszott. Azonban az eddig elmondottakkal ellentétben ez nem járt együtt a vallásos hiedelmekből táplálkozó vérvádképzetek általános csökkenésével, sőt Magyarországon éppen egy vérvádeset, a tiszaeszlári vérvád kapcsán ívelt fel az antiszemita mozgalom. Rámutatva ezáltal, hogy a korszakokat elválasztó határ a valóságban A szöveg némilegkiegészített, illusztrációkkal ellátott változatát lásd Csekő Ernő: A zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901. = Múlt és Jövő, 2005. 3. sz. 59-69. p. 2 Magának az antiszemitizmus szónak az eredete is az 1870-es évekhez kötődik. E kifejezés megalkotói ezáltal is jelezni kívánták, hogy szakítanak a zsidóellenesség addigi formáival. Katz, Jakov: Az előítélettől a tömeggyilkosságig. Az antiszemitizmus története 1700-1933 között. Ford. Pelle János; a ford, az eredetivel egybevetette, szerk. Haraszti György. Bp., 2001. (továbbiakban: Katz, 2001.) 9-10., 363-365. p. (Osiris könyvtár. Judaica)