Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csóti Csaba: Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története című művében

80 Személyes idő - történelmi idő Csóti Csaba Harmadik korszak. A zsidók a vegyes házasságokból származott királyok alatt. - Ezen korszakban a bennszülött uralkodók kegyét elhomályosítja az idegen uralkodók szigora. 1301-1526. Negyedik korszak. A zsidók a Habsburg-házból származott királyok alatt. Ezen korszakban túlsúlyra emelkedik a német türelmetlenség, karöltve a jezsuiták fondorlataival. 1526-1781. Ötödik korszak. A zsidók II. József császár uralkodásától a függetlenségi harcig. •- E korszakban a zsidók viszonyaira jobb korszak kezd derengeni. 17811848. Hatodik korszak, a függetlenségi harctól napjainkig. - a derült kormány előidézi a teljes világosságot."" Jól látható, hogy Bergel az egykori „aranykor"-tól, a honfoglalás és letelepedés korától az „új aranykoriig, a kiegyezés koráig kívánta megrajzolni a magyarországi zsidóság történetét. A fenti korszakfelosztást és az egyes fejezetekben kifejtett történeti értékeléseket számos megközelítésben lehetne vizsgálni. Témánk szempontjából azonban kizárólag a történelmi idő kezelésének technikája és az e technikához vezető motivációk vizsgálata lehet releváns. A fenti idézet alapján jól látható, hogy Bergel korszakolása a zsidóság történeti idejét szilárd keretek közé szorította. Az idő Bergelnél megszűnt végtelennek lenni, a zsidóság élete immár nem mítosz, nem hagyomány, hanem folyamat, melynek kezdete és célja van. A zsidó történelem tudata ebben az esetben Heller Ágnes kifejezésével élve - a „változások tudatává''' vált. A történelem hat korszakra való tagolása biblikus teremtéstörténeti motívumokra utal. A korszakok alakításában komoly szerepet játszhatott a klasszikus magyar nemzeti történetírás uralkodóházak szerinti korszakolási technikája is, amelynek köszönhetően Bergelnél a „türelmetlenség" egyértelműen német és jezsuita attribútumként, mint a magyarságtól független tulajdonság jelent meg. Korszakképzése formailag majdnem megegyezett a Venetianer által követett rendszerezési elvvel, hiszen Bergel is a hazafias magyar történelemszemlélet sablonjait próbálta a hazai zsidóság történetének megítélésére átalakítani. A honfoglalás, a szellemileg is szabad magyarság életének kora így vált a zsidók szabadságának korává is. A vegyesházi királyok uralkodása idegen volt a magyar nemzettől, tehát a zsidók sorsa is rosszabbra fordult. A Habsburg-ház uralma alatt a németéilenességben manifesztálódott a nemzeti jelleg, tehát a zsidók szenvedését is németek, és az általuk betelepített jezsuiták okozták. Ahol a magyar történetírás dicsőség-elnyomatás ellentétpárja nem korrelálható egyértelműen a zsidóság helyzetével, ott Bergel magyarázatai „stilizálták

11 a korszak „valódinak" tartott tartalmát. Az Árpád-házi királyok korában ugyan „a papság hazánkban is ugy, mint másutt, megzavarni kezdé az eleddig fennállott egyetér22 Bergel, 1877. 5-6. p. Lásd ,,/í történelmi tudat mindenekelőtt a változások tudata." Heller Agnes: A történelmi tudat szakaszai. = Múlt és Jövő (továbbiakban: MéJ) 1999. 2. sz. (továbbiakban: Heller, 1999.) 8. p.