Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csóti Csaba: Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története című művében

Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története ... 77 ténelmi Könyvtár" rovatában ajánlották az olvasók figyelmébe. Halálakor a Vasárnapi Újság is megemlékezett róla.

10 Annak feltárása, hogy Bergel emléke mégis miért „kopott ki" alig több mint két évtized alatt a történészek emlékezetéből, egy másik elemzés tárgya lehet. Munkásságának ismeretében elmondható azonban, hogy történetírói teljesítménye nem maradt el kortársaitól, sőt a II. József korának zsidó iskolaügyével foglalkozó fejezetéhez képest például alig-alig nyújt újabb ismereteket Mandl Bernát máig hivatkozott, 1901-ben azonos tárgyban megjelent tanulmánya.

11 Jakov Katz 1995-ben megjelentetett könyvében talált Bergel munkájában használható, más forrással meg nem erősített információt.

1

" Forrásfelhasználása imponálóan sokoldalú volt. Müve bevezetőjében említette, hogy a korabeli magyar történeti összefoglalások és forráskiadványok mellett zsidó forrásokat is használt. Olvasta és feldolgozta a Löw Lipót, akkor még nagykanizsai rabbi szerkesztette Évkönyv 1845/1846. évi számaiban, illetve az ugyancsak Löw által, akkor már szegedi rabbiként, megjelentetett Ben-Chananja című folyóiratban közzétett forrásokat és elemzéseket. Löw további munkái közül bevallottan használta a Zsidó Kongresszus című, 1871-ben kiadott röpiratot. Szövegelemzéssel bizonyítható, hogy legalábbis olvasta Löw munkáját a zsidó esküről 3 éppúgy, mint ahogyan felhasznált egyes, elsősorban a rohonci hitközség levéltárából közzétett forrásokat is. A szakirodalomból merített adatait - állítása szerint - egyes .jóakaró barátai némelyikétör™ kapott ismeretekkel egészítette ki. Elmondható tehát, hogy Bergel valóban alapos történeti tájékozottsággal rendelkezett. Bár ismeretei nem lehettek olyan széleskörűek, mint amilyennel a zsidóság történetével foglalkozó „kortárs" zsidó történetíró, Kohn Sámuel rabbi

15 rendelkezett, forráskritikai szemlélete mindenképpen kiemeli a műkedvelő történészek sorából. Történelmi olvasottsága mellett Bergel kiforrott történelemszemlélettel is rendelkezett. Úgy vélem, hogy történeti elemzésének hátterét, motivációit, végeredményben történeti módszerét kutatva, indokoltnak tűnik, hogy ne történelem„— Geschichte der Ungarischen Juden. Nach den besten Quellen bearbeitet von Dr. Joseph Bergl. Leipzig, 1879. 8-adr. 159. Ára J ft 80." = Századok, 1880. 3. fúz. 184. p. 10 Bergel József. = Vasárnapi Újság, 1884. 8. sz. 114. p. " Mandl Bernát: A magyarhoni zsidók tanügye II. József alatt. Különlenyomat az IMIT 1901. évkönyvéből. Bp., 1901. VIII, 56 p. 12 Katz, 1995.4. p. 13 Löw Lipót: A zsidó eskü múltja jelene és jövője. Pest, 1868. III, 67 p. 14 Bergel József: Magyarországi zsidók története. Legjobb kútfők után. Kaposvár, 1879. (továbbiakban: Bergel, 1879.) 5. p. 1 Kohn Sámuel csupán tevékenységében volt kortársa Bergelnek. Kohn 1841-ben született, vagyis Bergel közel 40 éves lehetett a majdani pesti főrabbi születésének évében. Mivel azonban Kohn jelentős munkájának 1. kötete 1884-ben - tehát Bergel halálának évében - jelent meg, talán nem túlzás azt állítani, hogy a kaposvári sebészorvos kutatásai egy időben párhuzamosan folyhattak Kohn Sámuel munkájával. Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig. Részben kiadatlan kútforrások nyomán. Bp., 1884. XXXII, 489 p. (A zsidók története Magyarországon; 1.)