Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Völgyesi Orsolya: Egy „immorális" magyar író a történelmi korszakváltások határán: Kuthy Lajos változó megítélései

72 Személyes idő - történelmi idő Völgyesi Orsolya vizsgálni ebből a szempontból.

M Csanády ügyvédi vizsgát tett, majd a Nemzeti, később Pesti Kör könyvtárosa, utóbb jegyzője lett. 1849 áprilisától a Pénzügyrriinisztériumba kapott kinevezést. " 1850-ben azonban ő is hivatalt vállalt, és döntéséről így írt barátjának, Pompéry Jánosnak: ,JCörülem is nagy változások történtek. S ügyvédi önálló életemet farba rúgva, saját magam farát adtam bérbe. Azaz, kedves Jánosom, addig áskálódtak az én jó barátim körülem, hogy elvégre én magamat Katóként capaciíáltatni engedvén: Szerdahelyi Pál debreceni kerületi (bíróságot szervező) ministeri biztoshoz Debreczenbe titoknokul berukkoltam".

53 Csanády levele, és annak szóhasználata egyértelműen arról tanúskodik, hogy saját hivatal vállalását prostituálódásként értékelte, és a Bach-rendszer közigazgatásában szerepet vállaló írók is szükséges rossz megoldásnak tekintették döntésüket. Kuthy azonban - úgy tűnik - nem tartotta 1849 előtti szereplésével ellentétesnek a hivatalvállalást, sőt, megnyilatkozásaiban egyfajta folytonosságot és következetességet próbált megkonstruálni 1849 előtti és 1849 utáni politikai meggyőződésében. A közvélemény bizonyos esetekben elfogadta a szükségből, egzisztenciális okokból történt hivatalvállalást, de Kuthy esetében elutasította azt, hogy az előző időszak egy reprezentatív és népszerű figurája minden következmény nélkül részt vegyen az új rendszer működtetésében.

34 Érdekes adalék lehet mindehhez, hogy Kuthy egyik közeli rokona, Kuthy Károly,

55 aki 1848-ig Biharban volt megyei tisztségviselő, majd az 1850-es években a nagykárolyi járásban szolgabíróként tevékenykedett - tehát egy ideig a folyamatosságot képviselte az 1848 előtti és 1848 utáni Bihar megyei közigazgatásban - állítólag szintén nem volt hajlandó az árulónak tartott rokonnal szorosabb kapcsolatot fenntartani.

56 51 Csanády Györgyről lásd Martinkó András: Petőfi útja a győri Hazánkhoz. In: Petőfi és kora. Szerk. Lukácsy Sándor, Varga János. Bp., 1970. 140. p. 52 F.Kiss, 1987. 501. p. 53 OSZK Lt. Csanády György Pompéry Jánosnak. Nagyvárad, 1850. november 25. 4 Erre vonatkozóan lásd: Deák Agnes: „Nemzeti egyenjogúsítás". Kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon, 1849-1860. Bp., 2000. 164-172. p. ^ Kuthy Károly 1820. december 19-én, Nagyváradon született. 1842 és 1845 között Bihar megye tiszteletbeli jegyzője, 1845-től 1847-ig a bihari érmelléki kerületben adószedő, 1847-től 1848 májusáig ugyanott szolgabíró. 1850-ben Bihar megyében titkár, 1850 és 1853 között ideiglenesen kinevezett titkár, 1853-tól pedig Nagykárolyban főszolgabíró. Előmeneteléről, szolgálati idejéről, fizetéséről tájékoztató minősítési lapját lásd MOL Abszoliitizmuskori levéltár. Magyar Királyi Udvari Kancellária. Személyügyi nyilvántartási iratok, 1849-1867. 4. cs. 56 Kuthy 1860. augusztus 9-én a következő levelet írta unokaöcccsc feleségének: ,A világ ízlése ugyan kellemetlennek szokott tartani minden oly levelet, melyben pénzt kémek, mint ahogy a tartozásom megfizetését Te kívánod férjed helyett, de én, aki a világízléstől oly sokban különbözöm, legőszintébb örömmel olvastam becses soraidat s ennek kedves a/ka/mából sokat foglalkozott emlékem mindnyájatokkal. Én abban a hitben éltem, hogy Gizella főhercegnő születésére irt költeményem példányait férjed, Károly, e/adta a pénzből kifizette magát, mert nekem mitsein írt. Levelezésünk is az ő restsége folytán szakadt meg, mivel háromszor írtam, de ő egyszer sem válaszolt. Még folyvást 1848. előtti adósságaim szállítgatásával vesződöm. ... Most is a legnagyobb nyomorban kell havi filléreimet szétosztogatnom, hogy az ellenein intézett csoportos executiókat máról holnapra megakadályozzam". Kuthy Lajos Kuthy Károlynénak. Pest, 1860. augusztus 9. Közli: Rezek Román: Kuthy Lajos kiadatlan levele. = Sorsunk, 1944. 2. sz. 121-122. p.