Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A TÖRTÉNETÍRÁS IDŐDIMENZIÓI - Halmos Károly: A „nyeregkor" (Sattelzeit). Eszmetörténet és antropológia határán

I A „nyeregkor" (Sattelzeit). Eszmetörténet és antropológia határán 59 energetikai elvű

28 érvelés menete a következő lehetne:

29 Hosszú évezredeken keresztül az emberek évről-évre az éves fotoszintézis által hosszabb-rövidebb időre elraktározni engedett napsugárzást élhették föl, az éves mennyiségtől való eltérést az erdőségek cellulóza és az állatvilág fehérjéje jelenthette. A maithusi ciklus szigorúan gondoskodott az egyensúlyról. Mire azonban Thomas Malthus e szabályszerűséget felfedezte, a ciklus e megnyilvánuló formájában eltűnt. (Nem biztos, hogy eltűnt, lehet, hogy csak valami elnyomta a hatását.) A hosszabb-rövidebb megszakításokkal, de mégis halmozódó műszaki ismeretek - a gőz nyomásának ellenálló anyagok és formák, illetve az igen pontos visszacsatolásokon alapuló szabályozás - a 18. század végére az energiafelhasználás nagyságrendi megnövekedését tették lehetővé. A gőzhajtású közlekedési eszközök, bár alépítményük (infrastruktúrájuk) a korábbiaknál egy nagyságrenddel nagyobb beruházást igényelt, lehetővé tették az évmilliárdok alatt fosszíliaként elraktározott fotoszintézis földtörténetileg észlélhetetlenül rövid idő alatti felélését. Ez tette lehetővé, hogy az eladdig ciklusról-ciklusra „pusztulásra ítélt" emberek, még ha nyomorúságos körülmények között is, túléljenek, és mindez úgy következhetett be, hogy az energiafelhasználás összhatékonysága történelmi távlatban romlott. Mint utólag tudható, a „Természet Könyvének" figyelmes olvasói - egyes természettudósok- már a nagyipari korszak, tehát a szén és származékai nagyüzemi elégetésének kezdetén, a 19. században rákérdeztek az „olvasottakra", de akkoriban még nem figyeltek rájuk.

30 A kérdés, amit az utószó elején ígértem, és most már ideje fölvetnem, az, vajon nem kellene-e visszaédesgetnünk - esetleg visszaépítenünk - az egykor nagytekintélyű tudományt, a hajdan Buffon, Kant, Herder, Riehl művelte természettörténetet

31 az amúgy is szétesőben lévő, fának-fűnek, finak-nőnek helyet adó céhbeli - hivatásos, professzionális, modem stb. - történettudomány falai közé? " White, Leslie A.: The Science of Culture, A Study of Man & Civilization. 1949. (Ismerteti: Barg, M. A.: A technikai és szociális forradalom összefüggésének kérdéséhez. = Történelmi Szemle, 1980. 3. sz. 501-503. p.) 29 Komlós, John: The Industrial Revolution as the Escape from the Malthusian Trap. = The Journal of European Economic History, 2000. no. 2-3. (továbbiakban: Komlós, 2000.) 307-331. p.; McNeill, John Robert: Something New under the Sun. An environmental history of the twentieth-century world. New York, 2000. XXVI, 421 p. (Global century series); Rácz Lajos: A környezeti hatások, az ember és Kelet-Európa. = Tér és Társadalom, 1990. 3-4. sz. 185-190. p. 30 Czelnai Rudolf: A világóceán. Bp., 1999. (továbbiakban: Czelnai, 1999.) 20. p.; lásd még: Szuhay-Havas Ervin: Verne, a pesszimista. = Élet és Tudomány, 1998. 2. sz. 38-39. p. 31 Ma a szétválás természettudomány és történetírás között olyan mértékű, hogy a természettudósok szerint a történeti diszciplínák a következők: asztronómia, geológia, archeológia, evolúciós biológia. Evolúciós kérdezz-felelek. = Természet Világa, 2003. 2. sz. 83. p.