Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A TÖRTÉNETÍRÁS IDŐDIMENZIÓI - Halmos Károly: A „nyeregkor" (Sattelzeit). Eszmetörténet és antropológia határán

A „nyeregkor" (Sattelzeit). Eszmetörténet és antropológia határán 57 maguk is historizálódtak, azaz érvényességük evidenciája már nem a szociális és természeti tapasztalat közvetlen realitásához kapcsolódott, hanem a történelem bizonytalan és hullámzó anyagában keresett támaszt magának. ... E meggyőződések ugyané folyamatban hatalmukat vesztették, motivációs erejüket illetően meggyengültek és szubjektíve is képzetekké alakultak át. »Ahol nem a lelkiismeretjelenik meg az emberben felcsendülő isteni hangként, hanem Isten létének feltétele az emberi lelkiismeret hangjaként, ott a vallás alapjában a múlté ...a túlvilági hatalom az evilági kötelesség puszta epifenomenonjává vált.«"

11 Az emberiség történetének ez a fejezete - írta Gehlen a 20. század közepén, még csak 200 éve tart, de „e »kulturális küszöb« jelentősége csak neolitikuméhoz mérhető."

1

^ Gehlen ez esetben is kiemeli, hogy nem lehet tudni, mi az, ami ennek a mindent érintő átalakulásnak a során megmarad. E rövid kivonatok alapján is érzékelhető, hogy abszolút kulturális küszöbök Arnold Gehlennél a tudat szerkezeti - tehát nem csak a tudattartalmak - megváltozását jelentik. A kultúrküszöb e felfogása már közel van a Geschichtliche Grundbegriffe „nyeregkor"-ához, azzal a különbséggel, hogy a filozófus-antropológus még csak lehetőségként, és nem tényként kezeli a megértés félresiklását. Miként megfogalmazza, .fennáll a veszélye, hogy saját tudati beállítódásunkból kiindulva megelégszünk egy olyasfajta »megértéssel,« amely bár a maga számára megbízhatónak tűnik föl, de a tulajdonképpen ősi viselkedési módok rideg idegenszerűségéhez nem képes hozzáférni"

24 Ezzel a kígyó saját farkába harapott. Gehlen maga is megemlíti, hogy filozófiai szinten ezt a gondolati túrát már Hegel is bejárta a szellem fejlődéseként. Bár precízen igazolni egy rövid fejtegetésben nem lehet, alátámasztanom azonban sikerült, hogy létezik a német filozófiai antropológiának egy olyan hagyománya, amelyre, mint mögöttes tudásra a „nyeregkor" hipotetikus fogalma támaszkodni is tudott. Hiába is akarta Reinhart Koselleck a fogalmat „dezontologizálni", szándéka végső soron nem valósult meg. Még ha a maiak esetleg nem tudnák is, miféle képzeteket hívott elő a régiek számára e név, azáltal, hogy átvitték a szót a tudományos-oktatási közéletbe, közrejátszottak abban, hogy a kifejezésnek ma ismét önálló léte lett - ha tetszik: reontologizálódott. UTÓSZÓ Eredeti terveim szerint a gondolatmenet eddig tartott, és szándékosan nem foglalkozott azzal, hogy a „Sattelzeit" elődjének, a „Kulturschwelle"-nek a fogalma milyen mértékben állja meg a helyét. Az anyaggyűjtés idején - az időt itt tartam22 Gehlen, 1976. 559-560. p. 23 Gehlen, 1976. 560. p. 24 Gehlen, 1956. 110. p.