Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A TÖRTÉNETÍRÁS IDŐDIMENZIÓI - Szabó Péter: Az emberi élet idejének felosztása a reformáció irodalmában és képzőművészetében

50 Személyes idő - történelmi idő Szabó Péter öregséget, amellyel kapcsolatban az ember gyarlóságait - az ifjúkor esetéhez ha­sonlóan - továbbra is megfogalmazhatta. Ennek megfelelően Gengenbach sem­mi reményt sem táplált az öregkorral szemben, amely az anyagi javak értelmet­len gyűjtésével nála valahol az 50 évvel veszi kezdetét. Remetéje elítélte az öre­gek értelmetlen kapzsiságát, a pénzeszacskós 60 évest, a gyűrűs kezű 70 eszten­dőst. A feliratok szerint a „világ bolondjaként" lép eléje a 80, a „gyerekek gú­nyaként" a 90 éves. Comenius sem kegyelmezett az öregeknek. „Ugye az öreg­kor önmagában is veszélyeztetett, - írta - amint a példák mutatják: ki megvakul, ki együgyű lesz, ki követelőző, pajzán, zsémbes, mogorva, bárgyú, istentelen, hi­tehagyó." 29 A 70 évnyi élettartamban gondolkodó Foktövi János nem volt ilyen lesújtó véleménnyel az öregségről. Először is kettéválasztotta az idős kor vitális és magatehetetlen szakaszát: „Wensegh valamint Görbesegh (Háromlábú ket­szorgiertnökf\ 30 majd feltette magának a kérdést műve vénekről szóló fejezeté­ben: ,JFeiedelmet, Püspökött, Birot etc. Wen Emberből e vagi Iffuból kel válazta­w." 3 A válasz így szólt: ,^4z Ven Embörökböl kel. Mert az Venök eszösbek és okosbak bölcsebbek mint az Iffiak." " Foktövi eme életkor megítélésében alig leplezetten az ókori görögség Areioszpagoszának, a Vének Tanácsának tisztelete köszön vissza. Mind a 100, mind pedig a 70 éves élettartamra épülő felfogás veretes kultúr­történeti tapasztalatokat összegzett. Számunkra az a lenyűgöző, ahogyan Foktövi János váci prédikátor a török torkában kis gyülekezete megmaradása érdekében - Gengenbach remetéjéhez hasonlóan - a realitásokat és a vágyakat figyelembe véve, eltöprengett az emberi élet koraihoz illő és nem illő magatartásokról, és hogy ez az önmagát képző prédikátor olvasmányain keresztül miképp kapcsoló­dott az ókor morális antropológiájához, valamint Bázelhoz, Svájchoz, ahonnan hite megerősítést kapott. 29 Hermann, 1914. 421. p.; Comenius, 1992. 121. p. Foktövi e szakaszolásával nincs egyedül a magyarországi - ember életéről szóló - moralizáló történeti irodalomban. Leibici Márton szepességi szász történetíró még Mátyás uralma kezde­tén, 1464-ben született életrajzi müvében kettéválasztotta az emberi élet hanyatló szakaszát öreg- és aggastyánkorra. Leibici Márton: Senatorium Dialógus az elmúlt időkről, 1464. Ford. Honffy Pál. In: V. Kovács, 1984. 609. p., jegyzet: 1 132-1140. p. Foktövi, 1614.258.3. Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents