Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A TÖRTÉNETÍRÁS IDŐDIMENZIÓI - Szabó Péter: Az emberi élet idejének felosztása a reformáció irodalmában és képzőművészetében

50 Személyes idő - történelmi idő Szabó Péter öregséget, amellyel kapcsolatban az ember gyarlóságait - az ifjúkor esetéhez hasonlóan - továbbra is megfogalmazhatta. Ennek megfelelően Gengenbach semmi reményt sem táplált az öregkorral szemben, amely az anyagi javak értelmetlen gyűjtésével nála valahol az 50 évvel veszi kezdetét. Remetéje elítélte az öregek értelmetlen kapzsiságát, a pénzeszacskós 60 évest, a gyűrűs kezű 70 esztendőst. A feliratok szerint a „világ bolondjaként" lép eléje a 80, a „gyerekek gúnyaként" a 90 éves. Comenius sem kegyelmezett az öregeknek. „Ugye az öregkor önmagában is veszélyeztetett, - írta - amint a példák mutatják: ki megvakul, ki együgyű lesz, ki követelőző, pajzán, zsémbes, mogorva, bárgyú, istentelen, hitehagyó."

29 A 70 évnyi élettartamban gondolkodó Foktövi János nem volt ilyen lesújtó véleménnyel az öregségről. Először is kettéválasztotta az idős kor vitális és magatehetetlen szakaszát: „Wensegh valamint Görbesegh (Háromlábú ketszorgiertnökf\

30 majd feltette magának a kérdést műve vénekről szóló fejezetében: ,JFeiedelmet, Püspökött, Birot etc. Wen Emberből e vagi Iffuból kel válaztaw."

3 A válasz így szólt: ,^4z Ven Embörökböl kel. Mert az Venök eszösbek és okosbak bölcsebbek mint az Iffiak." " Foktövi eme életkor megítélésében alig leplezetten az ókori görögség Areioszpagoszának, a Vének Tanácsának tisztelete köszön vissza. Mind a 100, mind pedig a 70 éves élettartamra épülő felfogás veretes kultúrtörténeti tapasztalatokat összegzett. Számunkra az a lenyűgöző, ahogyan Foktövi János váci prédikátor a török torkában kis gyülekezete megmaradása érdekében - Gengenbach remetéjéhez hasonlóan - a realitásokat és a vágyakat figyelembe véve, eltöprengett az emberi élet koraihoz illő és nem illő magatartásokról, és hogy ez az önmagát képző prédikátor olvasmányain keresztül miképp kapcsolódott az ókor morális antropológiájához, valamint Bázelhoz, Svájchoz, ahonnan hite megerősítést kapott. 29 Hermann, 1914. 421. p.; Comenius, 1992. 121. p. Foktövi e szakaszolásával nincs egyedül a magyarországi - ember életéről szóló - moralizáló történeti irodalomban. Leibici Márton szepességi szász történetíró még Mátyás uralma kezdetén, 1464-ben született életrajzi müvében kettéválasztotta az emberi élet hanyatló szakaszát öreg- és aggastyánkorra. Leibici Márton: Senatorium Dialógus az elmúlt időkről, 1464. Ford. Honffy Pál. In: V. Kovács, 1984. 609. p., jegyzet: 1 132-1140. p. Foktövi, 1614.258.3. Uo.