Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A TÖRTÉNETÍRÁS IDŐDIMENZIÓI - Szabó Péter: Az emberi élet idejének felosztása a reformáció irodalmában és képzőművészetében
48 Személyes idő - történelmi idő Szabó Péter Szimbolikus találkozás ez a szentéletüség és a világi hívság tárgyai között is. A két alak viszont mégsem taszítja egymást. A remete jobb kezét a szívére helyezve „a szívhez szóló meggyőzés" gesztusával él, amikor a nyugodtan álló 20 évest fogadja. A szentéletü férfi különösen higgadt és megértő a megállapodottságot („Stilstan" = Stillstehen) sugárzó, virágszálat tartó 40 éves férfi előtt. Jobb kezét leereszti, mintha elismerné a földi élet virággal szimbolizálható mulandó szépségeit. 20 Az 50 évessel vitázik ugyan, ám kommunikációjuk nem szakad meg, és felnyújtott mutatóujjával megfeddi a lándzsával álló férfit. A 80 éves, meghibbant férfi felé részvéttel nyújtja rózsafüzérét, a 90 éves férfi lelki üdvéért pedig feszületét kezébe fogva imádkozik. Más a helyzet a 30, 60 és 70 éves férfiakkal. Ezekkel a remete perlekedik. Elutasító, tiltakozó mozdulatai először annak a 30 éves embernek szólnak, aki boros kannával tolakodik elé, és töltött pohárral kínálja. A remete elfordítva fejét maga elé tartja a kezét, mintha csak mondaná: „Távozz tőlem sátán!" A pénzeszacskókkal érkező 60 éves is kihozza sodrából: a remete az égre tekint, és két karját széttárja a pénzgyűjtés botorságát konstatálva. A gyűrűs kezét mutató 70 évest látva a remete újabb elutasító gesztust tesz, és a haját tépi. Őrizd lelkedet! („Din seel bewar!" = Deine Seele bewahre!) - rivall a férfira. Mégsem lehet tagadni, hogy az elfordított remetefej - a legnagyobb elutasítás - a részeges 30 évest illeti. Ha újra figyelembe vesszük, hogy a népi játékot, amelyhez a fametszetek készültek, Húshagyókedden mutatták be, ez egyáltalán nem meglepő. A Húshagyókeddet megelőző farsang időszakát ugyanis - jelképes bűnként - az iszákosság jellemzi. Elég itt a lutheránus erdélyi szász Heltai Gáspárt idézni, aki a részegségről szóló, 1552-ben kiadott dialógusának bevezetőjében a következőket írta: „Mert mindjárást a mi urunk Jézus Krisztus születése napja után következik az ördögnek innepe ... a farsang ... Akkor isznak az emberek, tobzódnak." A részegség jelképes bűnével Gengenbach a 30-as éveiben járó férfit jellemzi. A 10 évekre bontott 100 éves időskálán ez volt Gengenbach szerint az élet legszertelenebb időszaka. Erre abból következtethetünk, hogy hagyomány szerint - amelyet Horatius szellemében számunkra később Berzsenyi Dániel Osztályrészem című verse közvetített - az élet eme lobogó, viharos korszakát egy nyugalmas periódus váltja fel: „Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe/ A heves ifjút!" Ez utóbbi életkorbeli váltást képviseli a 40 éves - a fametszet felirata szeA német középkori irodalomban nagy hagyománya van a földi élet szépségét s egyben múlandóságát hirdető virágszimbolikának: „Ti, szép levendulák és rózsák, /mályvák, nagyok és kicsik, /büszke kardliliomok, /fodros bazsalikomok, /ti, zsenge violák, értetek is jön nemsokára. / Vigyázz hát, szép virág!" Ford. Szabó Károly. Erntelied, Altes katholisches Lied. In: Auswahl deutscher Gedichte vom frühen Mittelalter bis zur Gegenwart. Hrsg. Anton Fritz. Göttingen, 1958. 94. p. 21 Heltai Gáspár: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus. In: Heltai Gáspár és Bornemisza Péter müvei. Vál. Nemeskürty István. Bp., 1980. 10. p. (Magyar remekírók) 22 Berzsenyi Dániel: Osztályrészem. In: Berzsenyi Dániel müvei - Kis János emlékezései. Szerk. Orosz László. Bp., 1985. 27. p. (Magyar remekírók)
