Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - Fejős Zoltán: Az etnográfiai jelen mint időszemlélet! probléma

Az etnográfiai jelen mint időszemléleti probléma 35 li, történelmi és politikai "

n A szerző a szaktudomány kibontakozását, meghatározó eszméinek, iskoláinak sajátosságait oly módon értelmezi, hogy kimutatja: az eszmék, a jellegzetes antropológiai kulcskifejezések mind időfogalmak vagy időszemléletet kifejező kategóriák. Az idő-kötöttségü tudományos kifejezések jelentéseinek rekonstrukciója alapján radikális következtetésre jut: az antropológia használatában az idő arra szolgált, hogy végzetesen eltávolítsa egymástól a megfigyelőt a megfigyelttől.

12 A tanulmányozott távoli helyek szubjektumai a megfigyelés időpontjához, a mi korszakunkhoz képest más időben léteznek. „A primitív - írja - lényegét tekintve időfogalom, a nyugati gondolkodás kategóriája, és nem tárgy".

13 A gyökerek a felvilágosodás filozófiai alapzatain nyugvó tudományos utazások 17-18. századi kialakulására nyúlnak vissza. A térbeli mozgás a 18. századi polgár számára a vallástól független tudás forrását biztosította. Az utazások Fabian szóhasználata szerint szekularizálták az időt, mert ahogy Degérendo 1800-ban programszerűen megfogalmazta: „A filozófiai utazó azáltal, hogy a világ végére hajózik, valójában az időben utazik, felfedezi a múltat, és minden lépése egy korszak elmúlása." 4 A célt mindennél világosabban határozta meg egy másik kortárs gondolkodó, La Perousse, aki szerint „a modern hajósoknak az új népek szokásai leírásával egyetlen céljuk van: beteljesítik az emberi nem történetét."

15 ALZ e passzusokat idéző és interpretáló szerző megjegyzi, hogy a „beteljesít" (to complete) ige kettős jelentésű, a befejezés mellett a kitöltés értelmét is tartalmazza, ami világosan utal az új megismerési mód természettudományos episzteméjére: a megfigyelés, az egybegyűjtés, a klasszifikáció és a leírás műveleteire.

16 Ezen az úton járva a klasszikus 19. századi evolucionizmus az emberi kultúra változatait időbeli szekvenciákként értelmezte. A térben távoli, egyes európai államok által fokozatosan meghódított helyek tudományos felkutatása, leírása az emberiség történetét rajzolta kerekké. Erről a folyamatról Fabian kimutatta, hogy az alapul szolgáló, az antropológiát tudományként felvértező evolucionizmus időképzete véglegesen egybefonódik a térrel. Képviselői az időt térré alakították, mint például Spencer, aki a fejlődést nem a létezés láncolataként, hanem térben növekvő faként ábrázolta. A civilizációs központoktól távoli népek a kultúra, a társadalomszervezet alacsonyabb vagy korábbi fokozatán álltak. Ismeretelméletileg a fejlődéseszményt egyébként tagadó kulturális relativizmus is közel áll ehhez a felfogáshoz, hiszen ez is azon alapult, hogy a fejlődési fokozatok térbeli" Fabian, 1983. l.p. 12 Fabian, 1983. 25. p. 13 Fabian, 1983. 18. p. 14 Fabian, 1983. 8. p. 15 Uo. 16 Uo.