Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Horváth Sándor: „A lázas semmittevésnek azt a látszatát keltjük, mintha szorgosan dolgoznánk": a hippi-galerik és az idő
286 Személyes idő - történelmi idő Horváth Sándor Mikor a nagyfások közül sokan már börtönben voltak, 1970 nyarán Indián szerepelt a Kék fény című televízió-műsorban, ahol elmondta, azért szeretne nyíltan beszélni, hogy megvilágítsa a „meztelen igazságot" a hippimozgalomról. Indián magára vállalta a vezér szerepét, aminek mind a többiek, mind a rendőrség örült, mivel őt többszörös nemi erőszak miatt is elítélték, így jobban lehetett kriminalizálni a nagyfásokat. Az adásban Indián kijelentette, hogy - bár a rossz körülmények miatt a hippin hamarabb fognak az évek -, neki nincs kora és nem is lesz. Elmondása szerint amatőrfilmet is azért készítettek, hogy azt majd a Kék fényben bemutatják, és abból majd kiderül, hogy milyen is valójában egy hippibuli és a szabad szerelem. 30 A sajtóban előadott erkölcsi felháborodás vagy morális pánik 31 a nagyfásokat a domináns kultúra időfelfogásával totálisan szembehelyezkedő fiatalokként ábrázolta. A rendőrségi iratokban a bandatagok és a rendőrök időszemlélete rendre ütközött egymással. A rendőrök lineáris, valamilyen cél felé tartó időben és eseménysorban igyekeztek ábrázolni a kortárscsoportok tevékenységét, amihez szükség volt arra, hogy az alkalmi csoportosulásokat állandósult csoportokként tüntessék fel. Ezért is teremtette meg a hivatalos diskurzus a szovjet huliganizmusról szóló közbeszédet adaptálva a „galeri" fogalmát. Ezzel szemben az általában eseményekhez kötött kortárscsoportok tagjai magukat csak a különböző rendőrségi eljárások hatására identifikálták „galeritagként", „semmittevésüket" pedig a konstruált kérdésekre adott megszerkesztett válaszaikban ábrázolták célirányos, az időt eszközként is használó cselekménysorozatként. A deviánsnak minősülő bandatagoknak a formális, hatalmi intézmények közül nem a KISZ-szel, hanem a rendőrséggel volt a legintenzívebb kapcsolatuk, a rendőrökkel folytatott folytonos macska-egér harc formálta leginkább a csoportjukról alkotott narratívat. Ebben a kulturális konfliktusként is ábrázolható történetben a rendőrség mint alapfokú társadalmi kontroll jelent meg, amelynek elsődleges célja volt a csoportok teljes megszüntetése, amihez hozzátartozott a csoport időfelhasználási módjának kriminalizálása is. A másság kifejezése a hivatalosan támogatott szocializációs folyamatokkal szembehelyezkedő önazonosság és személyes autonómia kialakítását is célozta egy olyan társadalomban, amely a mindennapok szintjén ezt a fiataloktól rendre igyekezett megtagadni. Ebbe a folyamatba tartozott annak tagadása, hogy az idő eszköz, amit jól beosztva a társadalom hasznára lehet felhasználni. A tömegkommunikáció és a rendőrség azonban nem egyszerűen reagált a szubkultúra által megteremtett időszemléletre, hanem annak kriminalizálása és elrettentő célzatú propagálása révén egyik megteremtőjévé lépett elő. 30 Szabó, 1981. 142-165. p. 31 A tömegkommunikációban megjelenő erkölcsi felháborodás szubkultúrákat teremtő erejéről: Cohen, Stanley: Moral panics and folk devils. The creation of the Mods and Rockers. London, 1972. 224 [8] p.