Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Karlaki Orsolya: Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról

280 Személyes idö - történelmi idő Karlaki Orsolya A mozgalomhoz való hozzáállás és az erre való emlékezet az egyén szintjén is nagyon ambivalens. Egy olyan dologról lehet most szabadon véleményt nyilvánítani, ami a hivatalos verzió szerint nem bírt kötelező jelleggel, de mégis megkérdőjelezhetetlen volt. Ami azonos, az maga az emlék, hogy ő kivette részét ebből a szervezetből. Ez valahol egy közös múltat, egy közösségi tudatot gerjesztett. Ha bárhol elhangzik az „úttörő" szó, azt a mozgalomban részt vettek nem tudják kommentár nélkül hagyni, és ilyenkor felsorakoznak a külön megélt, de mégis nagyon hasonló történetek. A volt úttörőket az úttörőmozgalom emléke még mindig egy csapatban tartja, és bár a múltban lehet, hogy nem állt fenn és a jelenre sem jellemező, de emlékezetük ezen egy szeletével mintegy megteremtik a múltjuk egy közös „mi-világát", amely azáltal kap azonos tér- és időbeli értelmezést, hogy már egy letűnt korszak részét képezi. A felelevenített őrs - valójában egy iskolai osztály - múltbeli kapcsolódása nem kérdéses. Jelen világunkban osztályszinten, mint közösség csak az emlékek révén kötődtek egymáshoz, de ez az emlékezés a megszólaló számára felelősség is, hiszen az „ő" történetei írják a múltat. Ebben a helyzetben a múltjukban kutakodó antropológus egy különös szerepet kaptam: ha csak vékonyan is, de összekötöttem a magánvilágukat, ugyanis egyrészt emlékeikben felelevenítették egykori társaikat, másrészt rajtam keresztül informálódtak egymásról. Ezzel a dolgozattal pedig jómagam lettem az őrs krónikása.