Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Karlaki Orsolya: Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról
Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról 279 sokra akkori szerepét, és azt, hogy az újság alkalmazásában állt. Ez volt a munkája, és azt tette, ami hozzá tartozott. O is úgy emlékezett, mint az újságíró, azaz, hogy különösebb ideológiai elvárások nem voltak a szerkesztőségben. Bár azt is hozzátette, olyan nagyon nem volt kérdés, miről írhatnak. Azt sajnálta, hogy megszűnt alap, hiszen 1989-ig ott dolgozott, és azóta szabadúszóként kicsit nehezebbé vált az élete. Magatartása tárgyilagos és tartózkodó volt, amellett, hogy készségesen vállalta az interjút, de igazából nem engedett betekintést a „magán történeteibe". A Pajtásban ábrázolt történet szereplői - a diákok -, ma 40 évesek, akik a rendszerváltást fiatal felnőttként élték meg. Az általános iskolás éveik szerves és megkérdőjelezhetetlen része volt az úttörőmozgalom, így ezen emlékeik a gyermekkori emlékeiket fedik le. Az iskola és a mozgalom összemosódott hivatkozási rendszerükben is. Nem viszonyítottak az úttörő avatáshoz, sem egyéb úttörő ünnephez, eseményhez. Az egyetlen, de nagyon fontos, hogy mindegyikük megemlítette a zánkai tábort, amely mindannyiuknak meghatározó élményt jelentett hetedik osztályos korukban. Jellemzően a diákok közül a fiúk is mind kiemelték, hogy ekkor, 1973-ban láttak először egy új „kocka Ladát", és a szerencsések még bele is ülhettek a riportkészítés ürügyén. Úgy nyilatkoztak a Pqjtásbcli és egyéb úttörős tevékenységeikről is, mint ami távoli gyermekkori emlék, és amivel azóta már nem is foglakoznak. Meglepő volt számukra, hogy azt az időszakot valaki kutatja. Ennek ellentmondani látszik, hogy mindegyikük őrzött otthon egy-két lapszámot a kérdéses történetből, és hogy főleg azokat a sztorikat tudták felidézni, amelyek ezekben voltak, hiszen ezeket többször elolvasták. Egyetemista éveikben pedig hol udvarlás során, hol csak buliból emlegették, megmutatták ezeket az újságokat, barátaiknak, ezzel is az egyéni mítoszaikat táplálva. Ketten - arra hivatkozva, hogy ők nem elég fotogének - nem vállalták a szereplést a filmben. Ugyanakkor újabb szereplők - az egykori osztály tagjai -jelentkeztek, akik szívesen meséltek nem csak a Fehér Hollóról, de egész úttörőmozgalmi múltjukról. Ok voltak azok, akik egyértelmű nosztalgiával viseltetnek a történet iránt, mely nem csak a fiatalságukat jelentette, hanem ekkor kerültek „reflektorfénybe", és számukra ez a sztori életük egyik kiemelkedő eseménye volt. Több tárgyi emléket is őriznek róla, illetve ezeket jobban ápolták, mint osztálytársaik. A többi diákszereplő - bár mint említettem szintén tárgyiasította ezt a korszakát, és a nyakkendő, valamint a jelvények mellett eltette a Pajtás vonatkozó számait - azóta más-más területen, így a médiában vagy a tudományos életben viszonylagos ismertségre tett szert. így pusztán az a tény, hogy újságban szerepeltek nem hagyott katartikus nyomot bennük, Az viszont már sokkal inkább, hogy ők példaként szerepeltek a múlt rendszerben. Bár ennek értékelését megkönnyítette - ahogy egyikük fogalmazott -, hogy azt gyermekként tették, és semmiféle beleszólásuk nem volt a történetbe. Szerintük ennek akkor nem volt semmilyen súlya vagy fontossága az életükben, és a média sem faragott belőlük sztárokat.
