Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Gál Vilmos: Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre családjára, önmagára vonatkozó szóbeli visszaemlékezésének elemzése a történész szemszögéből
Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre ... 255 Egy-két interjúrészletet azért ragadtam ki, hogy bemutassam, egy-egy orális forrás nem csak újdonságaival, eredetiségével visz előbbre, hanem az életmódkutatók számára ismert szokások, illem, stb. megerősítését is szolgálhatja. Az alábbi idézetek a dzsentrilányok kiházasításával, valamint a házak komfortosságának növekedésével kapcsolatosak: ,^4pám a nővéreimet felküldte Pestre, ahol a korabeli divat szerint az eladósorban levő lányokat be lehetett mutatni, bevezetni a társasági életbe, hogy a potenciális kérők megismerhessék őket. Pesten ugyanis minden évben Mezőgazdasági Vásárt tartottak, ahol összegyűlt a vidéki dzsentritársadalom, a szegről-végről rokonok és ott együtt töltöttek egy bizonyos időt, ahogy az illett akkoriban. ...A kiházasításkor apám azt mondta, úgy illik, hogy kell valamit adni a vőlegénynek, holott a vőlegény sokkal gazdagabb volt mint mi, de így illett. Ezért sok lakberendezési tárgyat és szőnyegeket átadtak, illetve havi apanázst is fizetett az apám, akit nem vetett fel a pénz, de ezt később a sógorom visszautasította. ... Lúgoson volt egy házunk, annak az egyik részében működött apám ügyvédi irodája ... benne négy szoba, fürdőszoba, konyha ... de se csatornázás, se vezetékes víz nem volt ... egészen egyszerű, kis polgári házacska, melyekben még az 1930-as években is pottyantós WC volt. ... Zaguzsényon n is csak 1934-ben vezettük be a vízvezetéket, a kútból szivattyúztuk föl a vizet a padlásra, ahol a reservoár volt és onnan eresztettük le a vizet, ...." Az utolsó idézetet egyetlen kifejezés felbukkanása miatt ismertetem: „1939 februárjától szeptemberig a Központi Statisztikai Hivatalban működtem, mint Hóman-boy, amit másképpen ADOB-osnak is neveztek, ez a rövidítés annyit tesz, hogy: Állástalan Diplomások Országos Bizottsága. Aki ennek tagja volt, azt 7879 pengő fizetés mellett kihelyezték a közigazgatás különböző szerveihez, ahol napi öt órát kellett ledolgozni. Ezt a rendszer Hóman vezette be, s ezért a Hóman-boy elkeresztelés. A gondolat kitűnő volt, miszerint az állástalan diplomásokat nem hagyták elkallódni, igaz kevés fizetésért, de betanították a közigazgatási munkába, feltételezve, hogy nagy részük később amúgy is abban fog véglegesülve elhelyezkedni.'''' A „Hóman-boy" szóösszetételt, bevallom eleddig nem ismertem, nem találkoztam vele a szakirodalomban, és azt sem tudhatjuk, hogy mennyire volt elterjedt, hiszen lehet, hogy csak egy kisebb kör használta tréfásan. Mindenesetre kicsiny, érdekes hangulati adalék az ADOB-os rendszer feldolgozásához. Az ehhez hasonló információk hiányoznak a száraz levéltári forrásokból, jószerivel csak a személyes emlékezet során kerülhetnek felszínre. Mondandóm lezárásához Zilahy Lajost hívom segítségül, aki A Dukay család című trilógiája befejező részében a nyilas korszakot felvezetve, szépirodalmi 18 Itt állt kiskastélyuk. 19 A m. kir minisztérium 1934. évi 2390. M. E. sz. rendelete a főiskolai képesítésű ifjúságnak a közszolgálatban való ideiglenes foglalkoztatásáról. = Magyarországi rendeletek tára, 1934. 103-104. p.
