Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Gál Vilmos: Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre családjára, önmagára vonatkozó szóbeli visszaemlékezésének elemzése a történész szemszögéből
Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre ... 253 hanem azért, mert ezekre az adatközlő nem emlékezett kristálytisztán, ezért inkább megkerülte a kérdést, és csupán néhány általános közhelyet mondott róla. Passzivitását az is indokolhatta, hogy az adott témát nem értékelte oly sokra, hogy bővebben kifejtse. Ilyenek voltak például elemi- és gimnáziumi iskoláinak belső életére vonatkozó közlései: „1922-ben lettem első elemista Lúgoson [ma: Lugoj, Románia], a Notre Damme apácáknál. ... Akkor még magyar tannyelvű leányiskolaként működött, ugye az apácák nem taníthattak fiúkat. Akkor azonban kivételesen keresztülvitték azt, hogy néhány magyar fiút is beírathattak a lányok közé, úgyhogy a koedukációt előrehoztuk néhány évtizeddel. Itt a négy elemit végeztem el, a színvonal persze »apácai« színvonal volt. ...A szegedi piarista gimnázium elég gyenge színvonalú volt, sokkal gyengébb, mint a pesti. Egyrészt nagyon sokan voltunk egy osztályban, hatvanan-hetvenen is néha. Másrészt nagyon sok szegény, falusi gyerek is járt hozzánk, tehát nem volt meg az a háttár, ami a pesti piaristáknál, gyerekanyagban sem. A konviktust koszt is olyan volt, hogy egyszer kitört egy »túró-lázadás«, amikor nem tudom hányadik napja csak túrót kaptunk vacsorára és kenyeret. ... Egy szobában húszan-huszonöten laktunk, vaságyakon, deszkákon matraccal, de erre nem adtunk, komfortismerete a legtöbbnek amúgy sem volt. Voltak szobafelelősök, a három tanulószobában pedig mindig egy tanár felügyelt ránk, csak ott ült a »trónuson« és nézte, hogy valaki nehogy valami nagy jelenetet csináljon, mindig odakopogtatott, név szerint megnevezve, hogy ki neveletlenkedik, nem nagyon segített, csak arra ügyelt, hogy a tananyaggal foglalkozzunk és ne csináljunk zűrt." Bár nem mondhatjuk, hogy érdektelen dolgokról beszélt az adatközlő, de újabb, eddigi ismereteinket meghaladó információkat a korszak iskolai életére, szokásaira vonatkoztatva nem nyújtott. Mindezen felül, a nem idézett részek a fentieknél is általánosabbak. A „plussz" lehetősége, amely felvillant a „túrólázadás", és a konviktusi élet mindennapjaiból, nem volt számunkra „előhívható", bárhogy próbálkoztunk „keresztkérdésekkel". Magyarán szólva: személytelenségbe burkolózott e tárgyban Jakabffy bácsi, és a gyerekek egymás közötti viszonya, illetve a diák-tanár kapcsolat példák nélkül maradt. Az egyetlen halvány, ám ugyancsak személytelen tanári reakció felelevenítése abban állt, hogy elmondta, egyik paptanáruk kiflivégeket hozott a tanyasi szegény diákoknak tízóraira. Felmerülhet bennünk a kérdés: hogyan befolyásolják életünket a történelem fordulópontjai. 13 A válasz egyértelmű: nagyon erős a kapcsolat. Jakabffy Imre életútját is döntően meghatározták a Magyarországot érintő történelmi események, azonban nem foghatunk mindent a korszakra, az időre. Amint az a fentiek13 Martin Kohli így ír erről: ,Az egyén szamára magától értetődő, hogy életének menetét állandóan a történelmi időszámításra fordítja le, és azon ellenőrzi... ez mindenekelőtt a nagy történelmi fordulópontokra érvényes, melyek erősen befolyásolják a saját életkörülményeiket ...". Lásd Kohli, Martin: Társadalmi idő és egyéni idő. Az életút a modern társadalom szerkezetváltozásában. In: Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok. Vál. Gellériné Lázár Márta; ford. Berényi Gábor et al. Bp., 1990. 190. p. (Hermész könyvek)
