Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Kövér György: Az érettségi éve: 1914. Napló és önéletírás metszéspontjai
Az érettségi éve: 1914. Napló és önéletírás metszéspontjai 227 A másik, mondhatnánk, mobilitási kérdés: miként jutott arra a pályaválasztási töprengések során, hogy az orvosi karra iratkozzék be? A széleskörű érdeklődés mellett ez sem lehetett magától értetődő. Orvos nem volt még a családban. A motiváció megértéséhez ex post ismét a visszaemlékezés nyújt némi segítséget. Egyfelől, amikor az osztály legkiválóbb tanulójáról és legjobb barátjáról, Göttche Oszkárról ír, akivel egész életében szinte kimondatlanul rivalizált, és aki bizonyára befolyásolta az orientációt, bár épp az a figyelemreméltó, hogy erről egy szó sem esik. Ugyanakkor egy másik osztálytárs, Herczog Imre is errefelé tájékozódott. Másrészt azért itt sem zárható ki Molnár tanár úr univerzális tudásának hatása, hiszen ez mégis egy olyan szakma, amelynek egyaránt kell a testtel és a lélekkel is törődni, és erre a természetrajz-tanár és nyelvzseni Molnár eleven példa, aki szanszkritul is tudott. Végül, de nem utolsósorban, nem árt magát a maturandust meghallgatnunk: „VIII. osztályban az egyik magyar dolgozatban azt kellett megírnunk mi[k] akarunk lenni és miért? Én azt írtam, hogy orvos, de magam sem tudom, hogy miért, talán azért mert tudni akarok." 23 (Kiemelés az eredetiben.) A pályaválasztás kérdésére a visszaemlékezés még egyszer, részletesebben visszatér ott, ahol az orvosi hivatásról esik szó, történetileg is árnyaltabb a kép: „14 éves korom körül katona akartam lenni, majd katonaorvos, amikor a katonai pálya nem látszott elég tartalmasnak. Mire »érni« kezdtem, már csak az orvos érdekelt, a katona nem. Orvos azért akartam lenni, mert tudományos pálya, természettudomány, amely mindjobban érdekelt. Elsősorban azonban kíváncsi ember voltam és csak másodsorban orvos. Nem akartam az emberiséget megváltani, nem akartam sok pénzt keresni, nem a szenvedőkön való segítés volt a zászlómra írva, én csak ismerni akartam az embert, a természetet, a világot." 24 A harmadik kérdés a háború belemasírozása a fiatalember életébe, hosszú távon olyan mértékben, hogy hajdani, még békebelinek szánt naplójegyzeteiről is „megfeledkezett" fél évszázaddal később, a visszaemlékezés írásakor. A tavaszi szemeszter egyébként korán, 1915. március végén fejeződött be, majd május 15én, idő előtt következett a bevonulás a k. u. k. 39. gyalogezredhez Debrecenbe, a Pavillon laktanyába. Apám csehországi állomásozást követően, 1916 tavaszán kikerült az olasz harctérre, előbb egészségügyi altisztként, majd kadétként orvos mellett segédkezve. A fronton tulajdonképpen akár érezhette volna úgy, hogy megvalósult régi álma, amikor katonaorvosi beosztásokban szolgált, még mielőtt valóban képzett orvos lehetett volna belőle. Ez azonban aligha töltötte el sokáig örömmel. 1917 augusztusában all. isonzói csata során olasz hadifogságba esett. 1919-ben hazatért, ám ennek ellenére csak 1920 tavaszán, a románok kivonulása után folytathatta egyetemi tanulmányait. Az újrakezdés nehézségeire pontosan világítanak rá a visszaemlékezés alábbi sorai: ,JEgyetemi (orvosi) tanulmányaimat nem végeztem olyan nagy lelkesedéssel, ahogy 1914-ben elkezdtem. A 4 éves háA Kövér-család. 1. fuz. 58. p. A Kövér-család. 1. fuz. 120. p.
